Úgy érzem tönkreteszi az életem, mit tegyek?

Nekem úgy tűnik anyukád a rutinok, sablonok és sztereotípiák rabja., vagyis egyáltalán nincs jelen a valóságnak. Így neked se. Jól veszem ki, hogy egyedül nevel benneteket? Valószínűleg azért menekült bele ebbe a másokat és önmagát korlátozó életmódba. Sokkal egyszerűbb neki így lelkileg. Szomorú dolog ez, mert úgy tűnik jó ember vagy, jó neveléssel, (ami bármilyen furán hangzik, az ő érdeme :)))

Ez a hozzáállása ahhoz, hogy felnőttél nem igen fog megváltozni. Én is azt ajánlom, hogy vállald a koleszt, a tanulás melletti munkát és menj "világgá". Egyetem, fősuli után már könnyebb lesz elviselni neki is, hogy nem költözöl haza, hanem éled a saját életedet.

Édesanyád nem fog megváltozni (amíg az ő helyzete nem változik) hozd meg a saját döntésedet és tarts ki a mellett. :)))

Szerintem is jó ötlet elköltözni otthonról, ha másképp nem megy a kapcsolat rendezése, de nehogy úgy, hogy abbahagyd a sulit és dolgozni menj, mert azt később nagyon megbánhatod! Inkább azzal a válaszadóval értek egyet, aki azt tanácsolja, hogy egy messzi egyetemen tanulj tovább! Hidd el, koliba vagy albiba kerülsz, egész más lesz!!! Barátodnak nem tudom, mik a tervei, (veled egykorú?), de tanulhatnátok egy városban! Vagy ha az nem megy, hétvégenként meglátogathatna ott, ahol tanulsz. Nem az anyukád miatt fogtok elszakadni egymástól, hanem azért, ha nem teszel eleget ellene, ill. azért, hogy a sráccal együtt lehessetek. (A gyávaság, fogat szívó engedelmesség nem egy vonzó tulajdonság sem nőben, sem férfiban.)

Szerintem is motiválhatja az ilyen szülőket az, hogy fiatalkorukban nem élhették ki magukat, vagy most van beszűkülve az életük. Nem kell ehhez feltétetlen egyedülálló szülőnek lenni. MOst meg azt látják, hogy már a 15 éves kislányok bulizhatnak egész éjszaka. Ez nem feltétlen helyes, de aki 18 éves, az nagykorú, semmi érv nincs az ellen, hoyg miért ne bulizhatna, lehetne barátja, stb. főleg ha jól is tanul, segít otthon, komoly gondolkodású, akkor aztán pláne.

Ha nincs más megoldás, -nem lehet szépen megbeszélni- próbálj lázadni, ellenkezni! Ne járkáljon be, amikor Nálad van a barátod, udvariasan, de határozottan mondd meg neki. Mondd meg neki előre, hogy hova mégy, és kb. mikor jössz haza, de csak tájékoztatásképpen, és ne engedélyt kérve! Tehát kijelentő, és nem kérdő mondatban. ("Elmegyek a..." és nem "Elmehetek a...?") Igen, közöld vele, hogy a barátodnál alszol, vagy hajnalban mégy haza valahonnan. Na, mit csinál? Gondolj bele, mi lehet a legrosszabb amit tehet? Kidob otthonról? (Nincs nagyszülőd, rokonod, aki ez esetben segítene rajtad? De amúgy nem hiszem h kidob) Ad egy pofont? Szar, szar, de majd rájön, hogy úgyse megy vele semmire. Azt kell látnia, hogy nem félsz tőle, és az se zaklat fel különösebben, ha felpofoz, hanem úgy állsz hozzá, hogy na ezen is túlvagyok, de legalább bulizni voltam. Üvöltözik veled? Ne húzd be füled-farkad! Tiszteletlen se legyél, de határozott az igen.

JObb lenne a szeretet nevében megoldani, de ha úgy nem megy, ott a lázadás.