Rosszul esik, amikor apu "gúnyolódik" velem. Hogy ne vegyem magamra?

Az a helyzet, hogy pösze voltam, lehet, hogy még mindig az vagyok. Nem tudom, mert mások sosem mondták még, gondolom azért, hogy ne bántsanak meg. Ha egyáltalán az vagyok.

Régen az voltam, de ezt is csak apu mondta, más nem, de akkor meg még kisebb voltam, és én ugye meg nem vettem észre magamon.

Van, hogy néha mintha gúnyolni akarna, pöszén mond nekem szavakat. Például ma beszélt valamiről, és mondta, hogy "Amikor másodjára hozod haza az ásványvizet, már azt mondod, hogy nem iTod meg." és közben mosolyog, biztosan nem gondolja komolyan, de akkoris, annyira rosszul esik. Meg, hogy mindig ha hoz csokit, akkor úgy állít be hogy "Van coki."

Tudom nagyon jól, hogy nem kéne magamra vennem, de akkoris, sokszor sírok miatta. Ilyen téren érzékeny vagyok. Van valami tipp, hogy ne vegyem magamra és ne legyek szomorú, ha ilyet mond?

(Most is kutyát akart sétáltatni velem, de megint ilyeneket mondott, és ezért nem megyek el vele, inkább sírok.:/:[)