Ez csak nálunk van így? És ez rendben van?

A családunkban öten vagyunk. Apum,anyum,féltestvérem és a nővérem,na meg persze én.

Apummal és anyummal nagyon rosszul jövök ki,mindig veszekszünk,és még utálom is őket. Ha elmegyünk pl vásárolni,akkor abból egy nagy semmi lesz,mert mindig összeveszünk. Tehát már 13 éves korom óta pénzt adnak nekem,én pedig megveszem magamnak a ruhákat,mert a közös ruhavásárlási túrákon kb semmit nem veszünk. Aztán meg engem ordítanak le,hogy miért vettem ilyet. Hát mert nekem az tetszik.

Aztán térjünk ki a testvéreimre. A legidősebb a bátyám,23 éves lesz idén,ő anyum első házasságából van. Van még egy nővérem,aki 20 éves lesz idén. Én pedig 15 leszek idén. A bátyám és a nővérem jól kijönnek,de én,mint a legfiatalabb,nagyon ki vagyok 'közösítve'.

A családi kapcsolatunk is egy borzadály. Soha nem járunk el együtt sehova,ha együtt vagyunk,akkor is mindenki elvan magával.

Nem tudom,de szerintem én vagyok a fekete bárány a családban. Nem vagyok ötös tanuló,hanem a négyest verem,ellentétben a testvéreim mindvégig ötösök voltak. Ők szófogadóbbak,én meg egy kis béna vagyok. Szerintetek ez rendben van így? Szenvedek a családomban.

Mindig mondják,hogy beszélgessek velük többet,meg hogy legyek köztük. Egyszer elmeséltem apumnak,hogy mi volt a suliban,úgy rendesen,nem csak úgy,hogy "Áhh semmi különös. Unalmas volt.",hanem elmeséltem miket csináltunk,miken nevettünk. És tudjátok mi volt a reakciója? Leszólt. Meg lecseszett. Most komolyan,és mikor hozzávágtam,hogy na ezért nem mesélek el semmit nektek,akkor meg még én voltam a rossz gyerek. Bocsánat,hogy nem úgy ugrok ahogy ők fütyülnek. Alig várom már,hogy befejezzem az iskoláimat,lehúzzam őket egy angol nyelvvizsga árával és egy repülőjeggyel Amerikába,és engem nem fognak látni. Amint nem fog ide kötni az iskola,vagy a törvény,akkor amint lehetőségem nyílik,elhúzok. Ez szerintetek normális gondolkodás?

Észrevehetnék már,hogy a szobámban folyton lehúzott rolóval,fülhallgatóval,betakarózva fekszem,és alig eszek? Tényleg ennyire lesz*rnak? Lehet én várok el sokat tőlük.

14/f