Hogyan értessük meg a családdal, hogy így döntöttünk és ne próbáljanak lebeszélni?

"Anyu apu, nagynéni,nagybácsi, bodrikutya!

Ez a mi döntésünk, miénk a felelősség, és az esetleges következmények.

Ebbe nincs beleszólásotok. Szóval Köszönöm az észrevételeket, de úgy járunk el, ahogy mi gondoljuk jónak."

Ha felhozzák, látványosan válts témát!

Most az a család baja, hogy napi 2 órával kevesebbet dolgozik a férjed, te meg napi 6-tal többet?

És ezt nem tudod kezelni?

Mondd meg, hogy ha kirúgják, az is a ti bajotok lesz, és akkor felélitek a félretett milliókat, úgyhogy ne aggódjanak, nem fogtok éhezni... (na ezzel egy ideig ellesznek)

Pár hónapig szüneteltetném a találkozásokat a kedves családdal. Telefonon sem hívnám őket, csak ha ők hívnak, akkor beszélnék velük. Ha akkor szóba hoznák ezt, azonnal elköszönnék és letenném a telefont.

Névnapra, születésnapra futárral vagy postán küldetnék ajándékot, de személyesen nem mennék oda, telefonon nem hívnám fel őket. Értelemszerűen gyerekeinkkel sem találkozhatnának addig.

Ha telik-múlik az idő és megkérdezik, miért nem találkozom velük, kerek-perec megmondanám, hogy nem akarom hallgatni, hogy belepofáznak az életünkbe. Ha akkor elhangzik valami olyasmi, hogy "nem akartunk megbántani" vagy hasonló, akkor a továbbiakban hajlandó lennék találkozni velük, de leszögezném, hogy amint még egyszer szóba hozzák ezt, megint pár hónapig nem látnak sem engem, sem a gyerekeket.

normális ember veletek örülne,hogy több időtök lesz így egymásra és a gyerekre is.

én is úgy örülnék, ha elég lenne csak napi 6 órát dolgozni, abból is meg tudnánk élni. na, ti szerencsések vagytok,hogy így is menni fog. örüljetek neki, az érzelmileg lehúzó rokonokat meg hagyjátok figyelmen kívül.

mi közük hozzá? semmi.

nem kell válaszolni, ha felhozzák, felálltok és hazamentek

Nem lennék olyan drasztikus, mint a 6-os válaszoló, de hasonló elvet követnék: ha legközelebb előjönne vele valaki, elmondanám, hogy

- magánügy

- felnőtt emberek vagyunk

- megfontoltuk az előnyöket és hátrányokat, és nekünk így a legmegfelelőbb

- elmondták a véleményük egyszer, rendben van, tudomásul vettük, de ettől még úgy intézzük a dolgainkat, ahogy mi jónak látjuk

- elmondták a véleményüket kétszer, jó, vettük az adást, hogy nem értenek egyet velünk, de ők meg tartsák tiszteletben, hogy a mi életünkről beszélünk

- a téma további felemlegetését zaklatásnak vesszük, és ha ilyen szellemben fognak a továbbiakban is kommunikálni, akkor minimálisra fogjuk csökkenteni kapcsolattartást!