Elköltöztem otthonról, de ha hazalátogatok egyből segítsek/dolgozzak/"ne éljem az életem"?

Amint hazalátogatok egyből "miért nem segítesz anyádnak, szegény anyád..." én is látom, hogy el van csúszva, de azt is látom hol rontja el...Az én lakásom rendbe van tartva, tisztaság és rend van mindig.

Itthon katasztrófa mi van, és amint hazajövök elvárt, hogy akkor "kb. ha itt alhatsz csinálj is valamit"? :D Miközben nem nekem fontos annyira, hogy otthon legyek....

Úgy érzem oda akarnak láncolni, ne éljem az életem, és ezt bűntudatkeltéssel érik el. Mert ugye szegény anyád.... Mennyi a munka itt a kertesházba....

Most komolyan. Ez normális?

Vagy én vagyok önző?

Picit annak érzem magam, és oké, hogy nagy a ház, de simán rendbe lehetne tartani.... Csak megszokták, hogy a feladat és a felelősség áthárításra kerül...

Arról nem is beszélve, hogy magamtól csinálnék ezt-azt, de nagyon szarul esik, hogy "akkor lehet törölgetni, ablakotpucolni stb...." Meg szegény anyád... mennyi dolga van...

Hát nekem is van dolgom a lakásban ahol élek, mégse jön oda senki helyettem megcsinálni. Én ilyenkor mondjuk pihennék, de persze akkor egyből bűntudatom van, hogy szegény anyám....

Ja, és a szüleim nem öregek. Nyilván akkor más lenne a helyzet. :) Teljesen aktívak!