Tényleg rossz ember, rossz feleség, rossz anya lennék ez miatt? ("kitartott nő" kérdés)
Két gyermekem van. A nagyobbik 5 éves, a kisebbik három és fél. Nem rég újra dolgozni kezdtem, azonban most, ahogy az engem szidók mondják, mégis "kitartott nő" lettem. A munkahelyemmel semmi baj nem volt, de minden nagyon más lett azzal, hogy munkába álltam. Furcsa érzés volt, hogy a kicsi gyerekeim a nap nagy részét nélkülem töltik és csak késő este látom őket.
Reggeltől kora délutánig az óvodában vannak. Mivel nem ugyanabban a városban kaptam újra munkát, ahol lakom, sosem értem volna oda értük időre. A testvérem nagylánya ment a gyerekekért minden nap. Nagyon zavart a tudat, hogy bármi is történjék az óvodában, az első akihez ovi után fordulhatnak az egy tinilány. (Amúgy egy jó eszű tinilány). Ő elvitte a két kicsit a nagymamához, akinél jobb helyen tényleg nem lehetnének, és én oda mentem értük mindennap hat vagy félhét felé. Addigra megvacsoráztak a mamánál, mire haza vittem őket jól ki is fáradtak. Zavart, hogy sosem főzhetek nekik. Egy idő után főzni sem volt kedvem és a férjem is úgy volt vele, inkább menjünk előbb aludni. Volt hogy mi ketten egy hétig szendvicsen éltünk. Nagyon nyomott lett az otthoni hangulat, úgy éreztem nem vagyunk egy család. A sok utazás mindennap rengeteg időt elvett tőlem, a végén már a lakásunk is egy koszfészek lett, amit borzasztóan szégyelltem.
ELső körben megpróbáltam a városban munkát keresni, de mint ahogy korábban sem sikerült, ekkor sem jött össze. Hiába van jó szakmám, nem vagyok tudatlan, tanulatlan élősködő, egyszerűen nincs szükség rám! Kevés a munkalehetőség a környéken. Szóba jött a költözés egy több lehetőséget adó városba. Ha nagy veszteség lenne az én keresetem kiesése, biztosan így döntöttünk volna, de a férjemnek itt jó állása van. Egy lábon áll a család, de egészen jól megvagyunk. Közösen döntöttünk így. Azóta újra tiszta a lakás, mindennap főtt étel várja a családot, és a gyermekeim nekem mesélik el a napjukat, nem az unokatestvérüknek és nagyanyjuknak. Amióta meg tudom őket hallgatni, úgy érzem sok időt kihagytam, rengeteg mindenről lemaradtam velük kapcsolatban. Én úgy érzem, ez volt a legjobb döntés részemről, és nem tudom megérteni, miért támad a környezetem? Miért volnék ettől rossz ember?
Az anyósom szerint: Élősködő vagyok, aki a fia pénzét költi és nem dolgozik.
A barátnőm szerint rossz példát mutatok a kislányomnak, aki így azt fogja megtanulni, hogy egy nőnek otthon a helye. Szerinte én önként táncolok vissza a középkorba. Kiszolgáltatom magam és elárulom mindazokat, akik az egyenjogúságért küzdenek. Egyéb vélemények, görbe nézések is vannak sok helyről, de ez a kettő bánt a legjobban.
válasza:
válasza:Elhiszem,hogy nehéz volt a gyerekek után és nem folytattad tovább, miután nem vagytok rászorulva.Én biztos megbuggyannék,ha csak a ház körüli teendőkből állna egy napom,de nektek kell tudni,neked és a családodnak hogy jó.
Amúgy mivel foglalkozol?Mert ha mindkét gyerek sulis lesz,azt is csinálhatod egy vállalkozás szintjén és egy idő után beindul.
válasza:Nem kitartott vagy, hanem háztartásbeli. A kitartott teljesen mást jelent.
Ha nektek így a jó, másoknak semmi közük hozzá. Anyóspajtástól nem tudsz megszabadulni, de a "jóindulatú" barátnőt nyugodtan ejtheted.
válasza:Szerintem nem vagy rossz ember.
Nekem nincs még gyerekem, de dolgozom és el nem tudom képzelni, hogy más nők,akinek már családjuk, gyerekük van hogyan bírják munka mellett. Sokszor olyan fáradtan megyek haza munka után, hogy lezuhanyozni alig van energiám, igaz én 11 órában dolgozom. Másnak ez komolyan hogy megy?
A másik: Amikor kicsi voltam (6-8 éves kb.) és anyukám újra munkába állt emlékszem mennyire rossz volt, hogy suli után nincs otthon, nem tudom neki elmondani, hogy milyen napom volt, mindig a kapuba vártam, hogy jöjjöööön már.
Imádtam, ha hétköznap szabadnapos volt, emlékszem, hogy olyankor mindig szinte futva mentem haza, mert annyival másabb volt, ha otthon várt. Nehéz ezt szavakba önteni, de most így 16 évvel később is szinte fáj belegondolnom, hogy milyen nehéz és rossz volt hozzászokni, hogy sajnos dolgoznia kell(ett).
Ne érezd magad rosszul, szerintem tök jó, hogy a gyerekeiddel tudsz több lenni és ha anyagilag megenegedhetitek akkor miért ne?
22/L
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A barátnődnek megmondhatod, hogy az egyenJOGÚSÁG azt jelenti, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit akar kezdeni az életével, te ezt meg jobbnak látod. Az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy akkor most minden nő takarodjon dolgozni.
Anyóst meg párod rendezze le azzal, hogy te bizony dolgozol, csak otthon, és ez neki rohadt nagy segítség. Hogy mindig tiszta a lakás, nemcsak hetente, friss főtt étel van, a gyerekért nem egy tini megy el, és esetleg arra is van időd, hogy ne egy lepukkant slampos némber várja a férjedet otthon munka után, akivel nem lehet beszélgetni se, mert annyira kimerült.
válasza:Most mi is egy lábon élünk, bár én nem érzem így jól magam, borzasztó bizonytalannak, kiszolgáltatottnak érzem a helyzetem, pedig a férjem tényleg egy szilárd alap és sohasem fölényeskedik, mint sok más családban a többet kereső fél szokta. De ha valaki élősködőnek nevezne, az simán tehet egy szívességet.
Én valamennyire egyetértek a barátnőddel, mert semmi előnyét nem látom az egykeresős családmodellnek, de amit ő mondott, az nem sima vélemény volt, hanem kötözködés. Ezeket utasítsd vissza, senkinek nem dolg belemászni az életetekbe, amíg mindenki jól érzi magát benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!