Szerintetek van jovoje egy olyan kapcsolatnak, ahol a no muveltebb, mint a ferfi?

Szerintem a végzettség önmagában nem sokat mond el a másikról mert az a lényeg, hogy legyenek közös érdeklődési területek. Tehát nekem hiába van egyetemi diplomám, ha a nagy Ő szakmunkás oklevéllel kopogtat be, de egyéb dolgok miatt úgy érzem ő az igazi, akkor nem fog érdekelni, hogy én" műveltebb" vagyok. Egyébként még gimnáziumi éveim alatt (akkoris egy jó nevű gimnáziumba jártam, és 2 középfokú nyelvvizsgám volt) együtt voltam egy fiúval, aki szakiskolába járt. Tehát ilyen szempontból már akkor elég más volt a hátterünk. A kapcsolatunk mégis jó volt, sokat tudtunk mindenről beszélgetni, a fiú attól, hogy szki-be járt még nagyon művelt volt, sokat olvasott, tehát passzoltunk egymáshoz, nemcsak szexuálisan, hanem intellektuálisan is.

Volt egy másik kapcsolatom már az egyetemi éveim alatt, ahol a fiú segédmunkás volt. Vele nagyon összeillettünk szexuálisan, de Ő nem szeretett olvasni, könyvekről, művészetekről nem tudtunk beszélni, mivel ő nem értett hozzá, a filmeket mindketten szerettük, de ez se volt köztünk közös pont, mivel ő az amerikai pite tipusú filmeket szerette, én meg a művész filmeket. Egyébként ő is, hasonlóan a te párodhoz rendesen dolgozott, nagyon szépen bánt velem, viszonylag jól keresett, jó volt az ágyban....csak sajnos nem voltunk egy szinten, így nem működött köztünk a dolog.

Szerintem is működhet, de ez nagyban függ attól, hogy a két fél hogyan viszonyul egymáshoz, mennyire tartják fontosnak adott esetben a végzettségüket és hogy mennyire kirívóan különböznek intellektuálisan.

Ha valamelyik félnek például kisebbségi komplexusa van, az nehezíti a helyzetet, mert a másik fél bármit is tesz, azt mindig a személye(műveltsége) elleni támadásnak fogja vélni.

Vagy ha valakinek olyan extrém igénye van műveltség terén, amit nehéz kielégíteni, akkor ő nem fog megelégedni a párjával, hiszen pont arról nem fognak tudni beszélgetni, ami pedig az egyikőjüket nagyon érdekli, a másik fél viszont kevésnek fogja magát érezni, mert nem tud hozzászólni.

Tehát működhet, de oda kell figyelni egymásra. Nem csak a kevésbé műveltnek kell igazodnia a műveltebb félhez, hanem fordítva is. Őt is meg kell hallgatni és az őt érdeklő dolgokban is részt kell venni.

Családi körömben is előfordul ilyen, és ezekkel a feltételekkel nagyon jól működik. Persze azt meg tudom érteni, hogyha az egyik fél tényleg nagyon műveletlen, tehát például nem tud rendesen írni, nincs szókincse, hogy kifejezze magát;stb stb akkor úgy tényleg nehezen működik.

De ahogy látom, nálatok nem ez a helyzet Kérdező:) csak figyelj oda te is rá. Ahogy ő eljár veled múzeumokba, úgy gondolom te is követed őt, az őt érdeklő kikapcsolódásra alkalmas helyekre:)

22L

Működhet!

Nálunk a férjem az,aki nem szeret olvasni,nem tud helyesen írni,nem tud rendesen olvasni,legalábbis hangosan!Nem tud öltözködni,bár ezen már javítottam,nem tud rendet tartani,de azért elvárja,hogy az legyen! ( Eleinte ez nagyon zavart,főleg az olvasás és az írás része):D De ez úgymond eltörpül amellett,hogy szakmunkásban végzett,leérettségizett,ért mindenhez még a nőkhöz is!Fel tud építeni egy házat,autót tud javítani,pedig asztalos a szakvégzettsége!Nem ismer lehetetlent!Csak amit az utóbbi 4 évben csinált:Itthon Épített a házhoz egy + szintet,a bátyjának felhúzott egy házat,az autón elvégez minden javítani valót,nyelvtudás nélkül kiment dolgozni külföldre,bútorokat csinált,motort épített,másnál végez + munkákat a sajátja mellett!Én meg itthon vagyok egy érettségivel,szeretek olvasni tudok helyesen írni,lexikálisan jobb vagyok,de ezzel úgymond kitörölhetem! De nagyon jó párost alkotunk!És a legfontosabb,hogy imádja a családját, ebben főleg az 5 hónapos lányát! :D

Én nem panaszkodom!

Utolsó volnék!

Azt elfelejtettem,hogy kirándulni szeret,bár ritkán tehetjük meg,de akkor mehetünk múzeumba,parkba bárhova még akkor is ha annyira nem érdekli!És utólag rájön,hogy nem is olyan rossz!:D

Nem az a kérdés, hogy elég művelt-e a másik. Az a kérdés, hogy hajlandó-e ezt elismerni és változtatni.

A párom például sikerült rávennem, hogy ne csak örökké ugyanazt a két könyvet olvassa (Galaxis útikalauz és Diablo), hanem vegyen a kezébe egyet az enyémek közül.

Ha írnia kell valamit, akkor mindig kijavítom, amit írt, ő kér meg rá, és idővel már nem annyira követi el a már előkerült hibákat.

Szerintem a lényeg, hogy ne struccpolitikát folytasson a másik, pláne ne kezdje el hangoskodással és bunkósággal "kompenzálni" a műveletlenségét. Esetetekben ez nem áll fenn, úgyhogy ne aggódj :)

3 évet éltem egy ilyen szituban.

Akkor működik szerintem, ha a férfiben nem alakul ki kissebbségi érzés és nem kezdi el valószínűleg nem tudatosan megalázni a társát minden adandó helyzetben.

Én nagyon szerettem az exemet de amit velem művelt azt senkinek nem kívánom.