Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Úgy érzem ennek sosem lesz...

Úgy érzem ennek sosem lesz vége, mitévő legyek?

Figyelt kérdés

3 gyermekem van, a férjemmel egy háztartásban élünk, de szinte csak én nevelem őket. Évek óta válófélben vagyunk, de nem lépünk egyről a kettőre.


Azzal fenyeget, hogy elveszi tőlem a gyerekeket, vagy, hogy kidob a lakásból. Önkormányzati lakásban lakunk, ami az anyósom nevén van. Sajnos csak alkalmi munkáim vannak, mert ha beteg a gyerek nekem kell otthon maradni vele, a legkisebb óvodás, a 2 nagy már iskolás, de lázasan őket sem hagyom szívesen egyedül.


A férjemre ebben nem számíthatok, soha nem viszi iskolába és óvodába sem a gyerekeket. Tanárokat, óvónőket es az orvost sem ismeri.


Ő elég jól keres általában, nekem az a pénz van, amit a gyerekek után kapok, plusz egy kevés, ha van valami munka, mégis hónap végére tőlem kér pénzt, vagy a gyerekektől, vagy ismerősöktől.


A rezsin kívül semmit nem fizet; a gyerekeknek nem vesz ruhát, iskolakezdésbe nem segít be, ételnek általában maximum pizzát vagy gyorskajat hoz haza, pedig én igyekszem úgy főzni, hogy több napra elég legyen.


Magának mindenfélét vásárol, fodrászhoz jár legalább havonta, de a gyerekeket nem vinné el. Én nem sajnálom tőle, hogy magára költ, de van 3 gyereke, szerintem az lenne az alap, hogy ők az elsők.


Kis lakásban lakunk, sokszor veszekedünk, és szegény gyerekek ezt hallják es félek, hogy teljesen tönkremennek. Én igyekszem türtőztetni magam, de nagyon csúnya dolgokat vág a fejemhez, ráadásul néha a gyerekeknek szid engem.


Otthon, ha hazaér, vagy lefekszik aludni, vagy számítógépezik, a földről egy zsebkendőt nem vesz fel, inkabb odébb rúgja. Tőlem elvárja, hogy csillogjon a lakás, de mikor a lelkem kidolgozom, egész nap takarítok is azt kapom, hogy mekkora disznóól van.

Öten vagyunk egy kis lakásban, alig van helyünk, bevallom sokszor van rumli, de igyekszem.


Én már egyáltalán nem szeretem őt, mint férfit, én csak a gyerekkel szeretnék nyugalomban élni, felnevelni őket, természetesen láthatná őket, hiszen az apjuk, de ennyi.


Pályáztam már önkormányzati lakásra többször is, de ezt az önkormányzatnál is kimondták, hogy általában a ,,kisebbség" kapja ezeket a lakásokat. Mivel nincs állandó munkahelyem, így még nehezebb.


Úgy érzem kifutok az időből, tönkreteszem a gyermekeim életét, sőt tönkre is teszem, de fogalmam sincs merre lépjek.



2018. jan. 15. 12:53
1 2 3
 21/21 Yoda m. ***** válasza:

Kedves Kérdező!

Amint látod a válaszok is idomulnak, korrelálnak és egyre pontosabbak a menet közben érkező 'többlet info' megírása által. Szóval, csak annyit akarnék mondani, hogy a Te problémád igencsak sokkal fajsúlyosabb, (bár nem egyedi) mintsem hogy itt találd meg a tutit. Ami egyben azt is jelenti, hogy az általad leírt ~20 sorban lehetetlen minden olyan információt átadni, amelyre hitelesen lehetne véleményt alkotni. Látod, mennyi további kérdést tettek fel a válaszadók... ami jelzi, hogy a lehetséges válaszukhoz sokkalta több részletre volna szükségük. Joggal.

Aki pl. úgy írt, hogy Te magad is jócskán részese vagy ennek a kialakult kálváriának... nos ez így igaz. Mert, mint tudjuk a 'szerelem' rossz tanácsadó. (Te magad írtad, hogy mennyire szerelmes voltál... ugye.) Tehát akkoriban hoztál/hoztatok egy döntést: legyen három! Most meg nem érted, mi a fene ütött a párodba... miért változott ekkorát?. Megváltozott, mert Ő is másképp képzelte a jövőt Veled, illetve Veletek. Így tehát csalódott Ő is. (Ezért olyan elutasító, pokróc a természete) Hát ez az, amit nem igazán képes az ember (főleg, ha szerelmes) előre prognosztizálni... Mi Lesz Majd Később velünk... 3, 5, 10 év múlva!

Azt tényleg könnyű mondani, hogy: gyorsan válj el, költözz el, sírjál lakásért, stb.

Javaslom, fordulj olyan (senior) szakemberhez, akinek már ezer hasonló esettel volt dolga és rutinosabb a megoldási lehetőségek terén is.

Ha nem ezt teszed, hanem csak 'kiírod' magadból bánatodat... én ugyanúgy csak részvétemet tudom nyilvánítani keserűnek leírt sorsod miatt, mint ahogyan mások is teszik. Ennél többet nem tehetek. Sajnállak a gyerekekkel együtt. Lehetne jobb sorsotok is. De, ehhez NEKED kell lépned... a férjedre hiába vársz... NEKED KELL VÁLTOZNOD.


Tudom, milyen kellemes érzés panaszkodni, 'sajnáltnak' lenni. Mégis azt mondom:

Ne hagyd magad az 'önsajnálat' langyos mocsarában dagonyázni, mert az ideig-óráig kellemes, de attól SEMMI NEM VÁLTOZIK. Csak Te Tudsz változtatni, ha a férjed nem akar, gyermekeitek meg nem tudnak.

Az ERŐ legyen Veled!

2018. jan. 24. 02:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!