Nagyon aggódom a fiamért. Mi tévő legyek?
Hiába az a legjobb megoldás, ha inkább kimaradnék ebből, de nem bírom végig nénzni tétlenül, hogy a fiam a vesztébe rohan. Én mindig tisztességre, szorgalomra és rendre próbáltam nevelni, de a bonyolult habitusa miatt jó, ha el tudtam nála érni, hogy tisztelje annyira önmagát, hogy ne generáljon magának kellemetlen helyzeteket. Mikor kamasz volt, az osztályában ő volt a "menő fiú". Meglehetősen népszerű volt, de azt is a gerinctelen húzásainak köszönhette. A többiek által "lúzernek" elkönyvelt osztálytársait megalázta, olyannyirra, hogy az egyik evészavavaros lett a másik kettő pedig iskolát váltott. Képzelhetitek, hogy mennyire égett a pofám, de nem is a szégyen miatt volt nekem ez kellemetlen, hanem sokkal inkább az tudat miatt öntött el a letargia, hogy a fiam egy erkölcsi csőd. Nem egyszer veszekedtem vele, szinte már könyörögtem neki, de mind hiába.
Egyetemista évei alatt úgy váltotta a lányokat, mint a fehérneműt. Én pedig folyton amiatt aggódtam, ne kapjon el valamilyen nemi betegséget.
Nos az egyetem után talált egy lányt, akivel össze is költözött. Ennek nagyon megörültem. Nem csak azért, mert végre elkezdett élni egy kiegyensúlyozott életet, hanem látszott rajta, hogy boldog és a lány is jó hatást gyakorolt rá. Egyszerűen jó volt rájuk nézni. Gyerekük is született, viszont a fiam a baba magzati kora alatt megcsalta a lányt, a baba születése után néhány hónappal később lelépett a szeretőjével,egy hete tudtam meg.
Fölkerestem a fiamat és közöltem vele, hogy többé nem vagyok rá kíváncsi. Nagyon kiborultam. Nagyon sajnálom az unokám anyját és megondtam neki, hogy rám bármikor számíthat. A fiamban persze semmi megbánás nincs, gondtalanul éli az életét. Olyan, mintha én bánnám meg a fiam bűneit őhelyette. Tudom, hogy nem kellett volna elutasítanom őt, és a szívem mélyén nem szívesen nézném végig, hogy a vesztébe rohan, de hiába akarok rajta segíteni, ha ő nem akarja, akkor én nem tehetek semmit. De mégis, mi tévő legyek. Szeretem őt és nem akarom, hogy elcsessze az életét.
válasza:Természetesen az unokánkat támogatni foglyuk és az anyját is. Képzelem milyen rossz lehet a menyemnek, magára maradt egy kisbabával. De jobb is így, legalább megszabadult egy jellem gyenge alaktól, aki sajnos a fiam.
Egyébként eleinte a fiam is akarta a gyereket, csak azt nem gondolta át, hogy mire vállalkozott. Nagyon felelőtlen.
válasza: válasza:"Az öccsének is kötelezően kell majd a család más célja nem is lehet? Kérdem családosként.. Én nem itélem el aki nem akar és nem tagadom majd ki a gyerekem ha nem bábu és nem az a célja ami nekem.." - Mégha kiforgatnád a szavaimat, akkor azt mondanám, hogy ostoba vagy. De te olyan állításokat tulajdonítasz az én elveimnek, amik messziről sem igazak. Egyébként már írtam, hogy semmilyen standard társadalmi normákat nem sulykoltam egyik fiamba sem. Csupán annyi elvárásom volt feléjük, hohy legyenek tisztesséesek, rendszeretők és szorgosak. Persze örülnék, ha a másik fiam is megtalálja élete szerelmét és családot alapít, de akkor is elfogadnám, ha neki teljesen más életcélja van, amibe nem fér bele a gyerek.
Szinte biztos, hogy az idősebbik fiam már nem szereti a menyemet, különben nem csalta volna meg. De ezt akkor sem így kellett volna megoldania. Persze hamár nem szereti, akkor ésszerűbb döntés nem vele maradni, mert csak generálódnának a konfliktusok. Viszont itz inkább arról van szó, hogy a farkát jobban szerette. A menyem terhessége utolsó hónapjaiban igen fáradékony volt és érthető, hogy nem tudott a fiamra elég időt szánni, a fiam ezt pedig nem volt hajlandó megérteni és keresett valakit, aki kielégíti. Nagyon undorító húzás volt ez tőle. Végül megjött a baba és rájött, hogy nem is olyan nagy buli a gyerekvállalás, hanem komoly kihívásokkal is jár. Így elmenekült a problémák elő és othagyta a társát és a gyermekét a szarban. Én már tényleg azt hittem, hogy jó útra tért, de nem. Sokkal felelőtlenebb és gerinctelenebb lett.
válasza:nézd ezek szerint már így született. Nem tud szeretni és majdnem pszichopata a drága(legalábbis súrolja azt, hisz imád másokat bántani és nem tud szeretni senkit magán kívül).
Nem tudsz ezzel mit kezdeni. Megértem, hogy anyaként nem tudod elviselni ha szenved,de a férjed a kisebbik fiad és az unokád is jobban jár ha többé nem lesz a családod része, mert ő SENKIT (téged sem) nem tud szeretni
válasza:megjegyzem bárcsak az anyósom lennél :(
Az én anyósom, mikor félrelépett a férjem, engem szólt le, hogy erről én tehetek, mert a fiát én tereltem félre és nem vettem észre a jeleket stb.
Te legalább rendes ember vagy aki magába tud nézni és elismeri, ha a gyereke hibás, nem pedig ujjal mutogat mindenki másra.
válasza: válasza:Szerintem jó anyuka és remek anyós vagy, habár nem ezt kérdezted. Nem hiszem, hogy bármit is tudsz tenni, már azon kívül, hogy segíted a menyedet és az unokádat és érezteted velük, hogy a fiad nélkül is van családjuk.
Hogy miért ilyen a fiad, legfeljebb pszichológus tudná megmondani. Sanszos, hogy szociopata és/vagy súlyosan nárcisztikus. Lehet genetikai a dolog. Mindegy is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!