Milyen együtt élni főnökösködő emberrel? Mindig meg kell csinálnod azt amit ő akar? És ha nem csinálod, akkor mi történik?

Az se mindegy, hogy milyen nemű kapcsolat kötne össze benneteket.

Párkapcsolat, albérlet, mostoha szülő...

Te hány éves vagy, ő hány éves? ki milyen nemű...

Vannak különbözö személyiség tesztek. Alapvetően 4 személyiség típus van, piros zöld, kék sárga. A piros a vezető típus, állandóan változtatni, uralni akar, az ellentéte a zöld, stabilitást keresi, nehezen mozditható ki a helyzetéből, és jó a monotonitás türése. A kék a gondolkodó, szabálykövető, keveset beszélő típus, ellentéte a sárga aki sokat beszél, keveset tud. Mindegyik tupusnak megvan az erősége és a genygesége, ezzel neki és a környezetének is együtt kell élni, nem igazán csak mértékkel lehet rajta variálni. kezdetnek talán ezt érdemes elolvasni:

[link]

Jó lenne ha valóban pontosítanád kérdésed.

Munkahelyi vagy otthoni "főnökösködő" ??

Az sem "kiolvasható" hogy mit jelent az "együtt élés"...

rokon,szülő, szerető,.....

"De megtörténhet, hogy a szülő rosszul lesz attól, hogy nem az történik amit ő akar, amimegmutatkozhat vagy agyi vagy szívi tünetkét, es ugye nem akarjuk megölni a szülőnket."

Ne haragudj, de ilyen ritka nagy baromságot már régen olvastam! :D Ha te vagy a gyerek, és a szülődről beszélsz, akkor neked már nem is kell külső zsarnok, már zsarnoklod magadat a szülő helyett is. Máris lementél kutyába. Amennyiben meg te vagy a zsarnok szülő, és megerősítésre vágyni, hogy ez az okfejtés helytálló, és ezért mindenki engedelmeskedni köteles neked, tájékoztatlak, hogy egy utolsó érzelmi zsaroló felelőtlen nem is mondom meg, mi vagy.

Tény, hogy van a pszichoszomatikus betegség, ezt nem vitatom, DE!!! Az nem úgy működik, hogy a gyerek nem fogad szót, ezért a szülő szívrohamot kap, vagy agybajt, és kipurcan! Aki így gondolkozik, és ezt sugallja, az az áldozatra (gyerek) keni a saját felelősségét, terhét. Ráadásul így a gyerek elfojtott érzelmekkel lesz tele, hisz nem lehet önmaga, és a te okfejtésed szerint rákos lesz, vagyis a szülő megöli a gyerekét.

Nem egyszerűbb lenne azt gondolni, hogy mindenki önmagáért felelős? Nyilván a gyerek kisebb mértékben a korától függően. Ha a gyerek, vagy bárki más nem fogad szót a szülőnek, akkor a szülő felelőssége lesz, hogy erre hogyan reagál. Idegeskedik, és csak belelovalja magát egyre jobban, és tényleg belebetegszik esetleg, elfojtja az indulatait, és mindent lenyel, és abba betegszik bele, megtanulja kezelni a stresszt, mérlegel egy kicsit, önismeretet gyakorol, hogy miért kell ez neki, kell-e egyáltalán vagy csak egyszerűen uralkodni akar, és ha kell, meggyőzi, logikus észérvekkel, vagyis nem érzelmi zsarolással, nem kényszerrel(!).

Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor tényleg nincs mese, a gyereknek mindenképpen engedelmeskednie kell, amíg nem tudja magától, hogyan kell megelőzni a balesetet stb. Az is igaz, hogy a családi együttlétnek, mint minden kapcsolatban és közösségben vannak játékszabályok, adok-kapok dolgok, amik elvárhatók mindkét féltől, de ez nem nyomhatja el indokolatlanul a másikat.

Tényleg nem egészen vágtam, hogy mit akartál írni, mert annyira ködösítettél, nem egészen értem, hogy miért. Sok tízezer ember vacakol itt a GYK-n, ha azt hiszed, hogy ennyiből, vagy egy kicsit többől rád lehet ismerni bizonyossággal, akkor neked üldözési mániád van. De ezzel a betegségbebeszélő dologgal (ha te vagy a szülő, akkor hipochonder is vagy). Egy pszichológus semmiképpen sem árt.

Marha agresszív fajta, és teljesen lényegtelen, hogy van-e sodrófa a kezedben, amivel vered a gyereked, vagy csak szavakkal bántod. Mert a szavaknak is van jelentősége, TE beszéled be magadnak, hogy ha nem engedelmeskednek, akkor te meghalsz, és a másik meggyilkol. És ha netán egyszer csak tényleg meghalsz infarktusban akármi legyen is annak az oka, a gyereked nagyon nehezen tud attól a tévképzettől szabadulni a gyász mellett, hogy ő okozta a halálodat, és belebetegszik a bűntudatba a gyász mellett. Egy normális szülő sem akarja ezt.

Szóval meg kell határozni mindkét félnek a privát szférájának a határait, és azt mindenkinek tiszteletben kell tartani. A tárgyilagos gondolkozás, és az logikus érvelés, no meg az őszinteség (még azt is kimondani, ami talán a másiknak fájhat) csodákra képes.

Legjobban azzal lehet az ilyen manipulátorokat, érzelmi zsarolókat kezelni, hogy nevén nevezed, mikor, hogyan próbál manipulálni, zsarolni, milyen hatalmi játszmákat gyakorol. Nincs túl sok féle, könnyen utána lehet nézni, és meg lehet tanulni. Ha már megtanulod, és figyeled, akkor könnyen fel tudod ismerni, és ha felismered, akkor már nem hat rád, és ha ezt közlöd a másikkal, akkor látni fogja, hogy értelmetlen csinálni, hiszen a siker reményében csinálja. Lehet, hogy átmenetileg bekeményít, mert azt hiszi, hogy fokozott eredménnyel mégis eléri a célját, vagy látszólag más módon manipulál, de a cél akkor is ez lesz. De ha következetes maradsz, akkor viszont hosszútávon meg lesz a gyümölcse, ami mindenkinek jó, hiszen ő sem gyártja magának a betegséget függetlenül attól, hogy szót fogadsz-e, vagy sem.

De nem mindegy, hogy hány éves vagy, nyilván kortól is függ, hogy kinek mennyire érdemes szót fogadni, és miben.