Ti örülnétek neki?

8. Na, ez meg a másik. Hogy pszichológushoz csak a debilek járnak... IQ nuku.

Nem. És nem is azt mondtam ezzel, hogy nem normális. Hanem hogy ha ez neki probléma, akkor érdemes ezt is megpróbálnia.

A pszichológus kisvagyonért ugyanúgy elmondja, hogy szerezz barátokat, a pszichiáter meg ír ki hozzá 2 doboz Frontint, esetleg Rivotrilt

Rohadtul ki leszel velük segítve :D

Eléggé örültem volna.

Ehelyett 16 évesen el kellett mennem a mostohaanyámékhoz lakni, aki folyamatosan éreztette velem, hogy egy senki vagyok ott, és jobb lenne, ha mielőbb eltakarodnék a házából.

Fogd meg a pántlika másik végét : vegyél példát anyudról!

Nem temetkezik sok zsarnok, vagy mártíranyuka életébe, aki annál többet nem enged meg magának, minthogy élete utolsó percéig a gyermeke életét élje, szolgaként ugráljon, a gyereke helyett gondolkodjon, annak sorsát igazgassa, miközben a saját életét, nyugalmát önmagától megtagadja. Számomra ez utóbbiból jutott, nekem nem anyám van, hanem mártírom és szolgám. Amióta létezem, ő elfelejtett élni. Próbáltam az ő érdekében (is) távolodni tőle : majdnem összeomlott.

Anyud pedig él a maga által választott környezetben! Márpedig, ha semmi baja veled és szeret téged, mégis "egyedül" hagyott, akkor az azt jelenti, hogy megbízik benned, életképesnek talált, feltételezi,

hogy képes vagy/leszel a saját lábadon is megállni.

Szerezz be házikedvencet, oldd meg, hogy "ne legyél egyedül", várjon valaki/valami, amikor hazamész. Találj például egy pihenést, lazítást és kikapcsolódást biztosító hobbit, sportot, számodra kedves elfoglaltságot.

Önállósodj, készülj arra az életre, amit te élsz majd, nem mások helyetted és nélküled.

Talán neked még nem tűnt fel, de 18évesen a legjobb korban vagy ahhoz, hogy alakítani kezd a SAJÁT sorsodat.

Tűzz ki magad elé az ÖNÁLLÓ JÖVŐdet megalapozó CÉLOKAT, ÉRTELMES TARTALMAT, hogy ne érjen majd készületlenül a pofon, amit neked kell hárítanod, vagy ---mások segítsége nélkül-- kiállanod.

"Adj magadnak feladatokat", amik elterelik a figyelmed arról, hogy önsajnálatba, mélydepibe hajtsd magad. Mássz ki az oktalan kétségbeesésből , nyiss az emberek és olyan tevékenységek, hobbik felé, amelyek most ugyan nem "szerepelnek az étlapodon", de csak mert még nem tudsz a létezésükről sem.

A "sült galamb" túl egyoldalú táplálkozási mód.

Ha nem teszel lépéseket afelé, hogy elkezd végre a magad életét élni, hogy elérd azt az állapotot, amikor talán már kényelmetlen is lenne, ha állandóan másokhoz kéne igazítani a napi programodat, akkor ne csodálkozz, hogy itt sokaktól csak epés beszólásokat kapsz.

Ugyanis sokaknak meg éppen azért nem indult jól az önállósodás, mert nem hagyták őket élni, apu-anyu képtelen volt elengedni a felnőtt utódot, hogy az végre a maga lábán is megállhasson, bizonyíthasson végre! Állj a sarkadra, keress barátokat, ismerősöket, anyósjelöltet :) !

Olyanok ismeretségét, akik hasonló helyzetből indultak, tapasztalattal rendelkeznek.

( Vannak elegen, hidd el! NEM VAGY EGYEDÜL, csak ezt a tényt végre észre kéne venned )

Vigyél színt az életedbe, mert ha mindig csak másoktól és mások segítsége révén várod azokat a fejezeteket, amikre majd érdemes lesz emlékezni, akkor lehet, üres lapokon kívül egyebet nem találsz!

És amikor majd rákérdeznek : ugyan, TE MIT TETTÉL azért, hogy másképpen alakuljon az életed,

akkor mit válaszolsz?

Hogy éppen azon siránkoztál, hogy "üres a lakás", azért vált üressé az életed is?

Ne feledd: a "lakás van teérted", nem te vagy a lakásért, rendezd be azt, tedd komfortossá.

Ne a fájdalmaid, a könnyeid, a nyomasztó FÉLELEM, az elkeseredés töltse ki a mindennapjaidat,

hanem te is próbálj küzdeni, kiállni magadért.

Komfortosabbá, színesebbé, élhetőbbé varázsolhatod az életed, de ahhoz te is kellesz.

Meg az is, hogy ne add fel az első sikertelen próbálkozás után.

Sok sikert...

Kérdező nem írta, hány éves, de biztosan elmúlt 18.

Nos, egy felnőtt ember számára nem a szüleinek kell társaságot biztosítaniuk. Hanem a partnerének!

Szóval, ha magányos, akkor keressen párt magának. Normális esetben a szexuális ösztön mellett ez a társkeresés másik alapvető hajtóereje. Ahogyan a Biblia is írja: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő."