Szerintetek furcsa, hogy a családommal soha nem ülünk egy asztalnál ebédkor vagy vacsorakor?

Gyerekkoromban nálunk is mindenki külön ebédelt. Nekem így, hogy saját családom van hiányérzetet hagy.

Mi a férjemmel és a gyerekekkel hétvégén együtt ebédelünk. Szeretjük, mert olyankor dumálunk, sztorizgatunk. Mindenki annyit eszik amennyit akar és akkor áll fel az asztaltól amikor akar. Végülis nem az angol királynővel ülnek egy asztalnál. 😃

Hétköznap vacsizni szoktunk együtt, de az sem kötelező.

Mondjuk még kicsik a gyerekek, szóval kell a rendszer, különben el se hagyhatnám a konyha területét, ha mindenki külön -külön enne.

Nem szoktuk bámulni ki mit és mennyit eszik.

Szerintem a kettő nem jár együtt, mármint a ridegség meg a külön evés.

Mi mindig külön ettünk, ki mikor volt éhes, és szerettük egymást.

Szerinted mindenki vidám lenne a családodban attól, hogy egyszerre esztek? Nem, egy rakat rideg ember közt feszültségben ennél. Még a kaja sem ízlene annyira.

Nekem fura, mert mi egy asztalnál eszünk. Persze akkor, hogyha egyszerre otthon vagyunk. Akkor nekem elképzelhetetlen, hogy mindenki külön vonuljon. Szeretjük egymást, szeretünk együtt lenni, beszélgetni, szűkebb és kicsit bővebb családdal is.

Nyilván, amikor nem egyszerre vagyunk otthon, akkor mindenki máskor eszik.

Úgy szocializálódtam, hogy külön étkezek.

A barátom családjánál szokás az egy asztalnál evés, nekem kényelmetlen, de nyilván alkalmazkodom. Kényelmetlenség alatt azt értem, akkor egyél amikor azt mondják, ha éhes vagy ha nem enni kell, mert ekkor van ebéd/vacsora, előtte ne egyél, mert nem fogsz tudni enni, bunkó vagy ha nem ülsz oda, stb.

Mi együtt eszünk.

És nem "bámululjuk" egymást evés közben, mint valaki írta, hanem együtt, beszélgetve, jó hangulatban, egy asztalnál zárjuk a napot, illetve úgy is kezdjük. Szeretjük.