Szerintetek furcsa, hogy a családommal soha nem ülünk egy asztalnál ebédkor vagy vacsorakor?

Mi is külön szoktunk enni általában és ritkán alakul úgy, hogy együtt ülünk le ebédelni, vacsorázni (max. ünnepekkor). Hétköznapokon eleve mindenkinek más az időbeosztása, mert mindenki máskor végez a munkahelyén/iskolában vagy, ha el kell még valamit intézni, akkor az is plusz idő és máskor érünk haza. A kaja sem pontban x órára készül, hanem amikorra éppen sikerül. Illetve nem egyszerre vagyunk éhesek, mindenki akkor eszik, amikor akar. Az is előfordul, hogy valaki viszi magával és filmezés, olvasás, tanulás stb. közben eszik. Nálunk ez így jól működik. Én nem is bírnám elviselni, ha mindig ugyanakkor kellene ennem függetlenül attól, hogy éhes vagyok vagy sem. Illetve szerintem nem is lehet normálisan beszélgetni evés közben, én legalábbis olyankor nem szeretek.

#3 vagyok, a bámulás mellett állandó téma apáméknál a politika, a rendőrök, Orbán mennyit lop stb., már meguntam, hogy ezt kell hallgatnom az egész étkezés alatt.

Szerintem teljesen jó. Egyedül lehet kényelmesen enni, hogy nem kell azon parázni, hogy a másik most mit fog szólni hozzá. Hogy az egy külön saját , külön kis szertartás, meghitt lehessen, hogy senki ne zavarhasson meg benne. Engem pl frusztrál ha pl olyan emberekkel ülök egy asztalnál, akikkel kellemetlen, mert nem szeretjük egymást. Egy szerető környezetben azért meg valamelyest más. Meg még pl olyakor, ha tömegben eszem, nem lazulok el, nagyon ügyelek rá, talán kicsit feszülten is, tehát arra koncentrálok, hogy szépen, előkelő módon, "előkelő kinézetűen" rakjam bele a számba az ételt, persze úgy finomkodok, hogy nem nyitom akkorára a számat; és akkor természetesen nagyobb eséllyel, sőt, szinte 100%, hogy összekenem a számat rendesen , és akkor lehet kaja közben törölgetni. Azt nem tudom, hogy pl egy szerető, baráti társaságban milyen lehet enni, hogy ott kellemetlen lenne -e. De ha olyanok ülnek körülöttem , akikkel utáljuk egymást, akkor az tök kellemetlen érzetre. Szóval ha nem muszáj, akkor inkább kihagynám , és egyedül eszek, lehetőleg úgy, hogy mégcsak nem is mászkál senki ezzel egyidőben a konyhában. Úgy tud olyan nyugodt, meghitt, kellemes, békés, szeretetteljes, boldog lenni a vacsorám.

*szóval nem kell hogy ott lábatlankodjanak meg flangáljanak, meg ott kellemetlenkejdenek, odanemillősködjenek, zavarjanak ott nekem.

*Az evés úgy a jó, ha élvezetes. Tehát ha vagy egyedül fogyasztod, vagy másvalakikkel még, akiket szeretsz, meg ők is téged. Az evést élvezni kell, ez nem csak amolyan "feltankolod az üzemanyagtartályt, " és kész. Egyébként én arra gondolok, hogy majd hétvégente egy szombati v vasárnapi nap lesz, amikor majd együtt ebédelünk/vacsorázunk, mert a férjemmel , akit már én választottam magam mellé, meg a gyerekeimmel majd szeretnék ilyen nagy családi kajálásokat; de nem kötelező jelleggel és szigorúan, és minden nap, hanem csak időnként. De általában kötetlen lenne, mindenki akkor megy, ha megéhezik, és ha pl egyszerre éheznek meg , de egyedül szeretnének enni, akkor mondjuk kivárják a sorukat; tehát ilyen szigorúan nem szabályoznám be, hogy kötelezően minden nap ugyanakkor legyen vacsora; hanem csak heti egy napon kajáljunk közösen, mert az egy picit úgy jó lenne, de egyébként kötetlenül szeretek enni, nem parancsszóra. Szomszédban lakik egy ilyen hárpia-anyuka; és akkor kikiabált a 15-16 (nemtom már pontosan) éves fiának az udvarra, de nem kedvesen, hívogatóan, hanem parancsolóan, hogy "Xy, gyere vacsorázni!!!" Nem hétvége volt, és nem voltak náluk vendégek. És akkor gondoltam magamban, hogy ne elég ennek a nőnek, hogy úgy egyébként a gyerekével lakik, tehát úgy általánosságban a gyereknek el kell őt viselnie, még evéskor is ráerőlteti magát; ráadásul ő szabja meg, hogy mikor egyen? És valszeg nagyon dühösen pattogott volna, ha nem lett volna ott a gyerek egy percen belül. Enni akkor kell, és azokkal,és úgy, ahogy jól esik. Ha nekik nem jutott eszükbe, hogy hiányzik ez; meg lehet ők pl ha még eszükbe is jutott volna, tök kellemetlenül érezné magát a családod, hogyha le lennének ültetve egyasztalhoz enni. Ha szereted őket, megkérheted, hogy néha egyenek veled, de ha nekik nem esik annyira jól, főleg gyakran nem, meg úgy egyáltalán nemigazán kéne erőltetni, de 1-2X megpróbálhatjátok, és pl hátha bejön mindenkinek; egy próbát szerintem megér. Amúgy nálunk is mindenki akkor eszik, amikor jólesik, és lehetőleg más ne legyen ott , ahol éppen a kajával foglalatoskodik (kaját csinál/eszik). Nem kellenek oda zavaró-tényezők.

*"kivárják a sorukat" --mondjuk ha nem jelent problémát, és mégis jóváhagyják, hogy más is ott legyen, mert nem zavarja, hogy a másik ott eszik, tehát elfogadják mindktten-hárman-négyen-öten, akkor az is tök okés:)