Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel szerintetek?
Sziasztok. Nos a helyzet, hogy az ünnepek alatt az egyik családi összejövetel vitába torkollott, ahol én és az unokatesóm lettünk a fekete bárányok. Én 27 vagyok, unokatesóm 28, nagyon jó volt mindig is a viszonyunk, legjobb barátnők vagyunk. Mindketten férjnél vagyunk már, de az én férjem beteg lett, unokatesómé pedig az ő szüleinél volt, tehát egyikük sem volt jelen az ominózus napon. Tudni kell, hogy sem én, vagyis sem mi a férjemmel, sem unokatesómék nem akarnak gyereket. Én amióta az eszemet tudom ezt tartom, nem szeretem és nem is bírom huzamosabb ideig elviselni őket. Unokatesóm dettó. Na már most természetesen rendszeresen jön a kérdés, hogy mikor jön a gyerek, hány lesz, hogy lesz. Világosan elmondtuk a kezdetektől fogva, hogy nem lesz és mindig próbáltuk elterelni a témát, elviccelni, nem akartuk felvenni, bár már elég idegesítő volt, hogy nem képesek tiszteletben tartani a döntésünket.
Na hát eljött ez a bizonyos családi összejövetel, ahol ismét feljött a téma, azonban most unokatesómnak betelt a pohár és kevésbé kedvesen lerészletezte, hogy miért is nem akar gyereket, mert azt mondta úgy néz ki másképp senki nem képes ezt megérteni. Elmondta, hogy neki nincs szüksége élete végéig tartó felelősségre, éveken át tartó nem alvásra, gyerekbőgésre, hisztire stb. Mindenki fel volt háborodva, hogy ilyeneket mégis hogy mondhat. Mindenki kiabált már a végén, szörnyű volt. Erre a nagyi nekem szegezi a kérdést, hogy remélem te nem vagy ilyen véleményem a gyerekekről és nem értek egyet ezzel, én pedig megmondtam, hogy de, maximálisan egyetértek uncsimmal és ezt már számtalanszor elmondtuk, nem értem miért nem lehet hanyagolni a témát. Hát a vége az lett, hogy mi vagyunk a szemét gyerekutálók és mégis micsoda alakok vagyunk. Nem is értettem, hogy felnőtt emberként miért nem lehet elfogadni azt, ahogy élni akarjuk a saját egyetlen életünket. Anyumék nem csináltak ebből soha nagy tragédiát, mondták h szerintük számtalan jó dolog van egy gyerekben, de nem erőszakoskodtak soha és nem piszkálódtak. Erre tegnap felhívott anyu, hogy a béke kedvéért kérjünk elnézést a rokonoktól. Közöltem, hogy szó sem lehet róla, ugyanis évek óta hallgatjuk ezt a témát, soha nem vesztünk össze velük emiatt, a vacsoránál is ők kezdték megint a gyerektémát, szerintem ennyi év után már jogos volt a kiakadás. De most mi vagyunk a mumusok.
Szerintetek? Továbbra sem érzem úgy, hogy nekünk kéne bocsánatot kérni. Ti hogy gondoljátok?
válasza:
válasza: válasza:Nagyon sajnállak, kérdező. Rengeteg ilyen önző család van, mint a tietek, akik kèptelenek elfogadni más felnőtt emberek megalapozott döntéseit. Nekem két gyerekem van, saját döntésből vàllaltam őket, de vannak gyermekmentes ismerőseim, akik ugyanígy állandó zaklatásnak vannak kitéve, mint ti. De még én is szoktam kapni az ivet, ha pl felnőttprogramot szervezünk a párommal, vagy ha ki merem jelenteni, hogy nem csak anya vagyok, de nő, felnőtt ember, szerető társ, barátnő stb is egyben, és minden szerepem fontos része az életemnek, a személyiségemnek.
Az, akinek a gyerek nem csak a saját egójának a kiteljesítését jelenti, az belátja az érveitek igazát. Az tudja, hogy ez egy életre szóló döntés, ami minimum három embert érint. Sok gyermekmentes dolgozik gyerekekkel amúgy, tehát még csak az sem igaz, hogy utálnák őket. Egyszerűen nem ezt az életet akarják élni, örök lekötöttségben, felelősségben. Pont ebből látszik a személyiségetek érettsége, hogy tisztában vagytok önmagatokkal.
Nem tudom, mivel bíztathatnálak...azzal, hogy igazad van? Azzal, hogy azért a világ már nem csak ilyen begyepesedett emberekből áll, mint a rokonaid? Azzal, hogy az életetekbe való beleszólás undorító, és nekik kellene bocsánatot kérni tőletek?
Inkább keress egy gyermekmentes közösséget a neten, ott sok hasonló sorstársat találhatsz, akik szintén küzdenek a mindennapokkal, és adhatnak gyakorlati tanácsot neked.
Kitartást kivánok!
válasza: válasza:mindig próbáltuk elterelni a témát, elviccelni
Talán nem poénkodni kellene, hanem felnőtt módjára kijelenteni.
válasza:Szerintem ne csinálj semmit.
Ez a téma biztosan nem fog még egyszer előkerülni.
Ellenben van egy másik aspektusa a dolognak.
Én is gyermektelen vagyok és a Te korodban még nem éreztem úgy hogy megérettem volna rá, aztán 32 éves koromban, mintha fejbe vágtak volna. Jött egy érzés, hogy jó lenne egy utód.
Pont akkoriban ismerkedtem össze életem kuglófjának egy szem mazsolájával. Micsoda pech, neki egészségügyi okokból nem lehetett gyereke, pedig vállalta volna.
Az előtte levő kapcsolataimat nem is tudtam volna elképzelni egy gyereket, vele viszont igen. Az élet igazolta , hogy jó választás lett volna. 18 éve együtt vagyunk és még nem volt köztünk hangos vita. Abszolút egymásnak lettünk kitalálva.
Most viszont egyre többször gondolkodom, hogy ki lesz az örökösöm ? Dolgoztunk-gyűjtögettünk-szépen éltünk. De nincs tovább.
Ezen Te is el fogsz egyszer gondolkodni.
Ha máskor nem is, majd akkor amikor megöregszel és segítségre lenne szükséged, mert nem lesz az mindig úgy, hogy elbotlasz a fürdőben és fel tudsz állni. Biztosan nem lesz úgy....
válasza:Aki most piszkál, annak mindig lesz baja veled.
Ennyi idősen én sem akartam gyereket, sőt szakítás után voltam és végre rendezni akartam az életem. Erre persze hallgathattam, hogy mikor lesz már baba, függetlenül attól, hogy nem volt apa jelölt sem a képben. Én mindannyiszor elmondtam, érzelemmentesen soroltam a céljaimat, terveimet és rámutattam, hogy ebbe se pasi, se gyerek nem fér bele most. Pár év múlva térjünk vissza rá. De nem értette meg egy se. Szüljek már, túlkoros leszek 27 évesen... Azóta eltelt pár év, a célok listája rövidebb lett és van férjem, kislányom. Azt hittem, most már békén hagynak, erre jött a "van már kistesó a pocakban?", "kéne neki a játékbaba helyett egy igazi <kacsint>", "mikor akarsz másikat szülni?" és sorolhatnám, mit kapok. Elegem van abból, hogy mindig mindenki jobban tudja, mire telik az időmből és a pénztárcámból, akarok-e megint 2 évig otthon babázni vagy dolgoznék inkább. Szerintük illik már újra szülni, aztán meg a "3 a magyar igazság" lenne. Azt persze nem tudják, hogy nem illik beledumálni más felnőtt ember életébe. Felhúztam magam, de a lényeg, hogy ne kérj bocsánatot, legközelebb másért vesznek elő. Hűtsd le a szüleidet is, hogy ebben az esetben reálisan lássanak.
Köszi a válaszokat, én is úgy gondolom, hogy nem tartozunk bocsánatkéréssel, csak hát nálunk viszonylag többször van, hogy összeül a család egy közös ebédre vagy beszélgetni, mondjuk nincs ott mindig mindenki, de ez akkor is feszültséget okozna feltételezem.
Egyébként kismilliószor elmondtuk már nekik mindenhogyan, hogy nem lesz gyerek, hanyagoljuk a témát, de csak nem tudtak leállni róla. Az "elpoénkodás" csak egy formája volt a próbálkozásnak, de sehogy sem értik meg.
Egyébként a nagyszülők tartoznak ide, uncsitesóm anyuja, azaz a nagynéném, az ő férje, továbbá van egy nővérem és az ő férje is beleokoskodott meg szeret lovagolni a témán, mert ő nagy gyerekfan.
válasza:Kapcsolat megszakit problem solved sok rokon azt hiszi az egesz család klon és mindent egyformán kötelesség csinálni,és aki ellent mond azt elkezdik tönkre tenni,szemétnek beállítani,mindenkit ellene forditani manipulálva,anyukád is megéri a pénzét gyanitom h ő is a rokonokkal ért eyet,meg fél a szájuktol h ő is kap majd.. Mondom ugy h családanya vagyok de nem erőszakos..
58N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!