Miért ekkora baj, hogy utazok, világot látok?

Középiskolásként nem utaztam annyit, mint most. Akkor általában elmentem a nagyszüleimmel, vagy apával tavasszal és ősszel egy városnézős, aktívan pihenős útra, nyaranta meg tengerpartoztunk Európán belül.

Most viszont több a szabadidőm az egyetem mellett, ezért amikor csak tehetem, utazgatok. Nem egyedül, vagy barátnőkkel, vagy a párommal, de volt már, hogy apukám jött velem. Imádok menni, felfedezni, új helyeket megismerni, vagy csak 3-4 napra elmenni pihenni valahová. Másfél éve utazom többet, azóta hallgatom az anyám sopánkodását... Hogy minek megyek már megint, egyszer biztosan elrabolnak, vagy bajba kerülök, és hogy miért nem tudok nyugton maradni.

Már rengetegszer hívtam őt is, de sosem akar jönni, merthogy ő nem költi ilyenre a pénzt... Oké, mindenkinek más a fontos, de nem értem, miért nem fogadja el, hogy amíg ilyen fiatal vagyok, és van lehetőségem, addig megyek, és nem a négy fal között szeretnék unatkozni. Neki az a legjobb program, hogy betakarózik és nézi a tv-t, de én kiborulnék, ha minden nap ezt kéne csináljam.