Miért nem értik meg a szüleim, hogy egydül akarok lenni?

Mondd el nekik udvarias, de határozott hangnemben ezt az igényedet, és hogy miért érzel így! Ha beszélni akarnak veled, akkor azt tegyék fél-egy órával később (jelöld meg, mikor lenne elfogadható neked)! És akkor legyél is ott. Ha a 3. alkalommal sem értik meg, akkor a 4. alkalommal tüntetőleg vonulj el onnan vagy fogd be a füledet!

Ha kérdezik, miért, akkor utalj arra, hogy már 3-szor elmondtad nekik, és addig ne beszélj velük, amíg ezt be nem tartják.

Én kiskoromban anyámmal akartam így beszélni, de neki fárasztó volt, mert a lehúzott 8 órás műszak és a 10-20, nem túl intelligens beosztott után még a gyerek gagyogása már sok volt. Kért olyan fél óra szünetet. Nagyon nehezen és sokadjára, de felfogtam.

Képzeld el, mikor mondjuk anyukád hazaér a munkából, és te odamész hozzá és szeretnél neki adni egy puszit, beszélgetni vele, és megkérdezed, milyen napja volt, ő meg rád ordít, hogy hagyd már békén és ne szólj hozzá. Neked ez jól esne?

Tudom, kamasz gyerek vagy, ilyenkor a hormonok irányítanak, nem gondolkodtok és nem is foglalkoztok más emberek érzéseivel, de azért próbálkozhatnátok. Attól, hogy tini vagy, még nem kell bunkó parasztnak is lenni.

Ez nem "gyerekség" meg kamaszkor. Egyszerűen vannak emberek akik igénylik az egyedüllétet, nyugalmat.

Én is ilyen vagyok, de egyre inkább úgy érzem, hogy csak a sírban fogok tudni pihenni.

Világ életemben kollégiumban laktam, szobatárssal, majd szoba bérléssel. Belvárosban dolgozom, a munkahely is átjáróház a lakás is átjáróház az összes szomszéd zajos, ordít, fúr-farag. Eddig bárhol laktam ott felújítás, építkezés volt. Egyik kollégiumomban konkrétan végig néztem az Allee építését. A lakás amit béreltem azzal szemben 100+ lakásos házat építettek évekig minden egyes nap. Jelenleg villamost építenek ki.

Néha azért nézek haza vidékre, mert ott relatív nyugalom van. De ott meg ott van az unatkozó anyám, aki ha bármerre mennék, rögtön jönni akar velem. PErsze neki hiányzik a társaság, én meg pont arra vágyom, hogy legalább pár órát egyedül tölthessek.