A családom azzal piszkál, hogy 24 évesen már apának kéne lennem. Szerintetek is apának kéne már lennem?

Pl nekem is 25 évesen lett először kapcsolatom.

Szerencsére engem nem basztattak, hogy legyen gyerek, vagy egyáltalán kapcsolatom.

Mond meg nekik, hogy nem akarsz még gyereket. Szeretnél a tanulmányaidra/munkádra koncentrálni. Nincs meg az anyagi háttér. Nem érzed magad rá készen. Jól megvagy gyerek nélkül. Élni akarsz még...stb..

Hölgyeim és Uraim!

Nem olvastam el a válaszokat, így ha valakiével egyező lesz, amit írok, az csak a véletlen műve.

Az az igazság, hogy sehol nincs kőbe vésve vagy előírva, hogy kinek hány évesen kell párkapcsolatba beszállni, házasodni, gyermeket nemzeni, családot alapítani. Még az sincs meghatározva sehol, hogy egyáltalán kellenek-e, kötelezőek-e ezek a dolgok.

Sajnos a ma embere többszörösen túltolja a konformitást. A nagy átlagokból, a statisztikai adatokból sztenderdek és általánosítások lesznek. Aztán megy az összehasonlíthatás meg méricskélés ezerrel, konvenciók, szokásjogok, stb stb.

Holott ezek kihagyásával sokkal nyugodtabb, stresszmentesebb élet élhető és úgyis akkor jön el minden, amikor itt lesz az ideje.

Egy nevetséges példa az én praxisomból: 47 éves vagyok már, tehát hamvasan fiatalnak igencsak nem lehet mondani még úgy sem, hogy sokan néznek egy tízessel kevesebbnek.

Volt egy 15 évig tartó kapcsolatom, nem lett gyerek. 6 éve nincs komoly, tartós kapcsolat. Sokan bekérdeznek, jönnek ezzel, hogy miért nincs gyerek, család stb, benne vagyok a korban és egyebek. Én ilyenkor visszakérdezek: mikor kakált(ál) utoljára és milyet? Persze ezen felháborodnak, azt mondják, hogy milyen indiszkrét kérdés. Mire én: bocs, nem én kezdtem...