Mi a fontosabb? A munka vagy a család? (Tudom, hogy volt már ilyen kérdés, de ez egy konkrét eset, és kíváncsi vagyok, Ti hogyan döntenétek. )
29 éves nő vagyok, a férjemmel három éve jöttünk ki Németországba dolgozni.
Fantasztikus munkám van, életem első igazán jó munkahelye, remek a csapat, jól lehet keresni, érdekes, nem stresszes, stb, szóval ideális.
A férjemnek viszont nem úgy jöttek be a dolgok, ahogy vártuk. Megbízásos munkái vannak, hol keres, hol nem, amikor munkanélküli volt, egyre rosszabb lelkiállapotba került.
Most felajánlottak neki egy remek állást Magyarországon. Főleg azért lenne jó, mert a hobbiját csinálhatná munkaként és barátok között dolgozhatna. Anyagilag nem keresne annyit, mint itt kint, de sokkal kevesebbe kerülne otthon az élet, nem kellene albérletet fizetni, stb.
A kérdést már nyilván sejtitek. A szívem egyik fele azt mondja, hogy menjek vele én is haza, hiszen sosem terveztük, hogy örökre kijövünk és végre megint a családom és a barátaim közelében élhetnék. Ráadásul el sem tudom képzelni az életemet egyedül, nélküle, itt kint idegenben, hiába vannak most már itt is barátaink.
De a szívem másik fele majd megszakad a gondolatra, hogy itt hagyjam a munkámat és a kollégáimat. Otthon nem végezhetném ezt a munkát, amit itt csinálok, mehetnék megint éhbérért dolgozni napi 12-14 órákat, mint azelőtt.
A férjem rám bízta a döntést, mert nem akar befolyásolni. Ugyanakkor én sem mondhatom neki azt, hogy hagyja ki ezt a remek lehetőséget és maradjon velem, és csinálja továbbra is azt a melót, amit utál és nem is keres vele túl jól.
Szerintetek? Maradjak itt kint és éljünk távkapcsolatban? Meddig működhetne ez így? Ha maradok mondjuk még egy évet, attól a probléma nem oldódik meg, egy év múlva ugyanúgy döntéskényszer előtt állnék.
válasza:
válasza:14:57 Aranyos vagy. :) Otthon egykor ált. iskolai tanár voltam. Nem volt rossz, csak... nem elégített ki. Tudom, találnék egy idő után megint tanári állást, bár egyre nagyobb ezen a területen is a munkanélküliség.
És akkor még itt vannak a piszkos anyagiak is... Régebben úgy tudtam megélni, hogy délutánonként korrepetáltam, este meg nyelviskolában tanítottam. Állandóan hullafáradt voltam és kimerült. Nem akarok megint így élni!
válasza: válasza:Nagyon kevés nőnek van ilyen lehetősége az életben, hogy külföldön dolgozzon euróért.
Tipikusan a nő lesz a házicseléd, amíg a férje karriert fut be külföldön.
Szerintem próbálkozzon a férjed még Németországban. A férfiak mindig visszaélnek azzal, hogyha jobban keresnek, egy idő után te leszel a szerencsétlen, aki erre meg arra nem alkalmas szerinte.
Az én férjem is azt mondja, hogy próbálok segíteni neked drágám, de közben lesz..rja az egészet. Én 120 nettót keresek, ő pedig 400 nettót!
Tudja, hogy én vagyok lelkibeteg, és már ezer lehetőség lett volna szerintem és szólhatott volna, de mindig azt mondja, ha szól miattam, és mégsem vagyok ott szimpatikus akkor lejáratom őt. Jó duma.
Biztos lehetsz benne, ha Németországban a férjed lenne a nyerő menőmanó, akkor le..sz.arná magasról, hogy te szenvedsz vagy nem. Ott kéne ülnöd a szobácskádban esténként és merengeni azon, hogy van tehetséged, amit nem tudsz kamatoztatni, közben a férjed feleannyi tanulással és tudással 4x annyit keres pl. mint nálunk.
Én szenvedek attól, hogy nem tudok érvényesülni, ha külföldön sikerült volna megragadni bármilyen alkalmat, akkor mentem volna, még akkor is, ha távkapcsolatban kell élnünk.
Most vagyok 37 éves, még próbálkozom, de félek, hogy a lendületem elfogy. Nálunk nagyon kezd visszaélni azzal, hogy ő sokat keres. Állandóan a negatív tulajdonságaim domborítja ki, ez veled is előfordulhat, ha most te engedsz.
válasza:Hmm, hát, manapság itthon a nyelvvizsgafelkészítésért rengeteg pénzt elkérnek, akár ilyen munkát is vállalhatnál, nagyon sok egyetemista és nagyon sok gyerek szeretne nyelvvizsgát, főleg nyáron. Szóval nyáron úgyis nyári szünet van, meg tudnád szedni magad :)
Vagy pedig ha baba mellett döntesz, akkor mellette megcsinálhatnád a matektanárit is, manapság ők is sokat keresnek, sokkal többet, mint a humánusok (én humán tanár szerettem volna lenni, gimis tanár, de pont emiatt inkább egy hiányszakmát választottam). Eü. 4 év levelezőn, havonta kell bejárni egyszer kétszer és kapsz egy diplomás ápoló szakmát, de én a helyedben inkább a szülésznőit csinálnám. Hiányszakma, jó keresettel, diplomával :)
15:00
A kapcsolatunkkal nincs gond, ha erre gondoltál. Szeretjük egymást, egy család vagyunk, összetartozunk, ez nem kérdés. Egy ideig még a távkapcsolatot is kibírnánk, de valószínűleg nagyon boldogtalanok lennénk egymás nélkül, ez pedig megkeserítené azt is, hogy viszont mindkettőnek jó a munkája...
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!