Szülők! Ti mit tennétek / tettetek volna ilyen helyzetben? Lehet összefüggés a dolgok közt?

Adott volt egy nagyon visszahúzódó, a problémáit ki nem beszélő egyke kisfiú, akinek a szülei elég viharos házasságban éltek, így a gyerek sokkal jobban ragaszkodott a nagyszüleihez (főleg a két mamájához), mint a szüleihez. Volt, hogy balhé esetén el is szökött hozzájuk, és ott mindig tárt karokkal várták. Anyuka rettentően szigorú természet, apukát csak a bulizás, a haverok, és a nők érdeklik. A fiúból fiatalember lesz, aki sosem barátkozott igazán más, korabeli átlagos fiúkkal, csak pár értelmileg igen sérült osztálytárssal tudott szót érteni, valójában örökös kívülálló volt. Nem közeledik a lányokhoz se, nem ismerkedik, nem jár szórakozni, a nagyszülőket leszámítva nincs senkivel mély kapcsolata. Néha bántja önmagát. Sok évvel később derül ki, hogy az egyik imádott nagymamája, akivel állandóan együtt lógott, azt mondta neki, hogy ha fiúkkal barátkozik, akkor a pokolra jut. (Ez NEM az én családom!)

Na, és itt a másik, amiben érintett vagyok: A nagymama másik ágról újra megkapta ezt a "legjobb barát" státuszt, most egy kislány, akivel szinte elválaszthatatlanok, a kislány itt is sokkal jobban kötődik hozzá, mint a szülőkhöz. Valamiért a lány élete is furcsa fordulatot vett... A mama rendkívül rosszul reagál, ha a lány fiúkkal barátkozik (szigorúan baráti szemszögből), rémképeket mesél neki, benne gyakorlatilag minden szörnyűséggel, amit egy fiú megtehet. Nem gondolom, hogy csak emiatt, de azóta a lány szó szerint retteg, ha egy fiú rá mer nézni bárhol, undorítja a szexualitás, a terhesség, ha mégis nyit egy fiú felé, az szinte biztos, hogy LMBTQ / fogyatékkal élő lehet, szó szerint rosszul lesz, ha pl. egy villamoson egy kocsiban ő van egyedüli lányként, stb.

A nagymamáról tudni kell, hogy már elég öreg, és sajnos közel a háborúhoz született, menekülésben is része volt... Ne egy mogorva, megkeseredett, bigott asszonyt képzeljetek el, mert bár vallásos, azt senkire nem erőlteti kényszeresen, ezt a témát leszámítva meg soha, semmivel, senkit nem riogat. Érdeklődő, nyitott gondolkodású, az emberek szeretik, sokat utazgatott is, több nyelven beszél, művelt. Abszolút senkit nem uszított más ellen, kifejezetten békeszerető és türelmes. Mind a fiú, mind a lány úgy imádja, amit le sem lehet írni szavakkal. Ez az egyetlen téma gyakorlatilag, ami ilyet váltott ki belőle, és ez is számunkra csak sok évvel (évtizeddel) később derült ki. Szexuálisan zaklathatták esetleg azokban a borzalmas években? A gyerekek nem kicsik már, a fiú azóta bőven felnőtt, a viselkedésük nem fog gyökeresen megváltozni. Talán a lányon még lehetne segíteni. Ti mit tennétek a gyereketekkel a helyünkben?