Szerintetek sokan tartják úgy, hogy a nagyszülők irányában elvárás az, hogy nekik ugyanúgy foglalkozniuk kell a kisgyerekkel, mint a szülőknek?

Szerintem nem sokan gondolkodnak így.

A nagyszülő inkább csak kedvtelésből unokázik, vagy ha valami helyzet van, akkor segít, de nem rendszeresen és főleg nem elvárás szinten.

Nagyon sok szülő eleve úgy alakítja az életét, hogy majd ha beteg a gyerek vagy szünidő van, akkor majd a nagyi természetesen vigyázz a gyerekre.

Ezt a nagyszülő szívesen is vállalja. De sok szülő ezt ki is használja. Pl. a náthás óvodás gyereket nem viszik haza hétvégére sem, mert "jó helyen" van.

Szerintem egy normális nagyszülő besegít a szülőknek, szereti az unokát, de nem szabad ugyanazt elvárni tőle, mint ami a szülők kötelessége.

Alapjában véve igaz az, hogy a szülő a gyerekét magának szüli, és elsődlegesen az ő feladata gondoskodni róla, megoldani a felügyeletét, stb. Sem egy nagyobb testvértől, sem a nagyszülőtől, sem más rokontól nem elvárható, hogy ő tegye ezt meg a szülő helyett.

Viszont tény, hogy mint ahogy régen is voltak a több generációs családok, is, úgy ma is nagyon nagy segítség tud lenni a gyereknevelésben a több generációs család, és a gyerek fejlődése szempontjából is nagyon hasznos, ha nem csak anya szoknyáján lóg. Sok nagyszülő számára a tudat, hogy szükség van rá, valóban öröm, és különleges kötelék van közte, és az unokája között. (Pl. az én anyukám is ilyen.) Az óvoda-iskola nevelésnélküli napjai, a tanítási szünetek, mind kihívás a dolgozó szülőknek, ilyenkor egy segítőkész nagyszülő életmentő lehet.

Nem, nem lehet "elvárni" a segítséget. De szerintem legtöbbször nem is kell. A legtöbb nagyszülő örömmel, és magától segít, mert szereti az unokáját. Normális szülő pedig igyekszik nem visszaélni a helyzettel, és nem túlterhelni a saját idős szüleit.