Őszintén, szerintetek a mi gyerekünket fogják annyira szeretni a szülők, mint a nővéremét?

Hát szerinem ezen előre felesleges idegeskedni.

Minden gyermek más és szerethető, szeretni biztosan fogják és ha odamentek fognak velük foglalkozni.

Én amúgy elég fordított vagyok. Azt vettem észre, h párom a kiskedvenc főleg. Mert ő a kiebb, nehezebben is engedték el az anyai háztól, hiszen így már nem maradt otthon senki, csak ők a szülők.

Én örülök, hogy a tesójáéknak fog születni hamarabb gyerek. Azon legalább kiélik a nagy örömöt és a gondoskodást. Mert én inkább azt vettem észre, hogy szinte mindig azt akarják, hogy ott legyünk. Ha párom hétvégén oda van szerveznek nekem programot náluk, h épp ez lesz, nem -e megyek át. Ha meg nemet mondok milyen szemtelen vagyok.

Egyebkent parom tesojaek egy faluban fognak lakni parom szuleivel, mi meg 25km-rel odebb. de en ezt nem banom. Szerintem kell a tisztes tavolsag. Parom biztosan orulne neki. De én nem akarom napokra senkire se bizni a gyerekunket.

Termeszetesen ugy oke h egyutt lemegyunk parom en es a babank hetvegere es esetleg ott alszunk egyutt. De ugy h en csak tengilengizzek otthon, hat azt nem tudom elkepzelni.

Meg nem is akarom h barki is erre kerjen h hagyjam ott a babank.

Mindenhovais szeretnem h egyutt menjunk.

Mindenki mas felfogasu.

Megertelek teged is termeszetesen. A szuleidrol van szo. Maskepp all az ember sokszor az anyos,aposhoz, mint a sajat szuleihez.

Csak azert mondtam el ezt, h lass mas nezopontot is es ne vedd tragedianak h ti messze vagytok es ezert nem tudnak oly sokat talalkozni.

Hidd el ha csak ket hetente latnak 1 napra az unokat akkor is kitudna alakulni kotelek.

Parom unokatesojanak van mar kisgyereke. Nagyon edes elsos suliban. Havi egy napot latom mikor paromekhoz jonnek. Es teljes mertekben kialakult a kotodes. A kislany mindig beul az olembe, mindig fogja a kezem, olelget es mindig jatszani akar. Es mingyajan szeretjuk.

A gyerekek hihetetlenul szerethetoek, hiszen arad beloluk a szeretet.

Furcsa kicsit kimondani, de neha azt erzem, hogy még a sajat parom sem tudja igy kimutatni a szeretetet.

Vagy pl. En se tudom ennyire.

Erre azt tudom peldanak felhozni, hogy ez a kislany akirol beszeltem tenyleg olyan ritkan lat engem, de odajon hozzam es elkezd engem simogatni, a karomat. Aztan fogja a kezem, h ő melegítgeti. Ölelget. Annyira feltétel nélkül szeret, h az hihetetlen. Pedig szinte idegen vagyok neki, hisz tenyleg csak parom unokatesojanak gyerekerol van szo.:)

Ezt csak azert mondtam el, h ha parod szulei szeretik a testvereid gyerekeit biztos vagyok benne h a tieid is fogjak!!:) :) mert minden gyerek szeretheto es ragaszkodni fognak h lathassak. Ne felj:)

Ez sajnos így lesz,még ha ők egyformán szeretik is az unokákat, hisz az övéké van velük többet,jobban hozzájuk nőtt,de ők akik kevésbé hibásak ebben talán,

a tesódék viselkedése inkább gusztustalanabb.

Sóginőm ugyanezt művelte,még az én gyerekeimnek szánt kinderpinguit is lenyúlta a hűtőből az övéinek...Most már egy éve nem beszélek miatta a tesómmal,meg a gyerekekkel se..Tűrtem vagy 20 évig ,elég volt.De jól esett hogy kimondtam mindent amit addig éreztem,és bár fáj a hiánya tesómnak,jobban érzem magam hogy megszakítottunk minden kapcsolatot velük.Nekem nem kellenek képmutató születésnapok,meg karácsonyok,miközben egy kanál víz miatt képes lenne megölni valaki,olyan irigy.Persze mindezt úgy,hogy az ő szülei még milliomosok is.