Agresszív nagyanyám, mit tegyek?

Már elég régóta ezen kattogok.

Az én helyzetem elég speciális, mivel anyukám már régen meghalt, és apukámmal maradtam, aki anyukám halála után eladta a házat ahol addig laktunk, és így az anyai nagyszüleimhez kerültem, apám pedig ideiglenesen a saját anyjához ment vissza lakni. Ekkor 14 éves voltam. 5 évig laktam az anyai mamámnál, de ott napi szintű veszekedést, verekedést, csapkodást kellett elviseljek mivel nagyapám alkoholista, minden nap részegen csinálta a balhét, elég nehéz volt elviselni és mindig apámnak panaszoltam el, hogy nem szeretek ott lakni.

A múlt évben apám megvette az anyja szomszédjának a házát, és azt felújította, és be is költözött oda, de közben az anyja házában (ami szomszédos ház) is lakott félig-meddig. Ekkor mondta apám, hogy akkor költözzek oda az ő anyjának a házába, mert nagy ház sok szobával, az apai nagyanyám meg elég messze a ház másik végében lakik egy szobában amúgy is. Örültem, hogy végre nyugodtan fogok élni, nem kell majd több részeg veszekedést hallgassak. Az apai nagyanyámmal amúgy is nagyon ritkán találkoztam mindig is, nem nagyon tartottuk a kapcsolatot.

Szóval ott laktam nála körülbelül 4 hónapig, de az maga volt a pokol számomra, mivel ez a nagyanyám xanax függő, depressziós és különféle mentális betegségekkel küzd, pszichiátriára járt évekig. Tudtam már kicsi korom óta, hogy ő ilyen, de nem tudtam, hogy mégis "mennyire". Mikor kicsi voltam akkor gyakrabban mentem nála, mindig szeretgetett, hogy ő mennyire szeret engem, stb, még sokszor sírt is, mindig dicsérgetett engem, ilyen extrémen túlszeretett... Mindig fura volt számomra. Aztán mikor odaköltöztem múlt évben, akkor kezdődött, hogy látszólag ok nélkül elkezdett engem piszkálni, apám csak mondjuk napi egyszer lépett be a házba, és nagyanyám egyből elkezdett engem kibeszélni neki, telefonon szintén, a falubelieknek elhordott engem, stb. Holott én eljártam dolgozni, magamra főztem, mostam, vele inkább úgy ösztönből próbáltam kerülni a kapcsolatot és rövidre fogni a beszélgetést, mivel csak a panaszkodás és a pletykálkodás áradt belőle. Szerintem semmilyen kifogása nem lehetett rám. Aztán egyik nap, éppen apukámat vártam a teraszon, mert mentünk volna valahova, amikor fél füllel meghallottam az ablakon keresztül, hogy nagyanyám ezt mondja magában: "elment hála istennek". Ezt rám mondta, mivel nem látta a cipőmet az szobám ajtaja előtt, így azt hitte elmentem valahová. Közben ott álltam a teraszon, hallottam mindent. Mindig a cipőmet ellenőrizgette, ha az ajtó előtt látta, akkor mindig mormogott magában, hangosan csapkodta az edényeket, stb. Egyszer olyat is benyögött, hogy "úgy volt, hogy mégsem fogsz ide költözni, de sajnos ide jöttél". És egyszerűen nem értettem, most sem értem, hogy mi rosszat tettem, vagy komolyan ekkora baj volt, hogy oda költöztem? Csak ennyi volt a baj? Mikor megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a baja velem, annyit mondott, hogy semmi. Apukám nővére is eljött másnap, mikor odaköltöztem, hogy segítsen kitakarítani a szobát, akkor nagyanyám neki is nekiállt, akkor hatalmas veszekedés volt nagynéném meg nagyanyám között, nagyanyám szidott engem is, meg a saját lányát is. Nénjém persze megvédett engem, meg mondta, hogy az ilyennel nem érdemes foglalkozni mert nem normális... Nagyanyám olyanokat is hozzám vágott, hogy agyonver, meg takarodjak innen stb... Ő amúgy rosszban van az egész faluval, mindig csak a szobájában ül, nem köszön senkinek, stb.

Végül elegem lett ebből az egészből és idén januárban összepakoltam néhány ruhámat és szó nélkül kijöttem külföldre, azt most nem írnám le, hogy hová, miért, kihez, maximum privátban. Persze anyai mamámmal, nénjémmel, apummal tartjuk a kapcsolat, apa mondta, hogy az anyja egyszer kérdezett engem, hogy hová tűntem, mire apám azt válaszolta, hogy ne keressen.

A fő kérdésem az lenne, hogy ha majd visszamegyek Magyarországra, szeretném az ott maradt cuccaimat összepakolni és visszavinni az anyai mamámhoz, de egyszerűen olyan rettegés van rajtam, hogy nem tudom vissza mernék-e menni apám anyjának a házába. Az ottani szobám ajtaja be van kulcsolva, a cuccaimhoz hozzányúlni nem tud, bár erre is volt példa, hogy a papucsomat szétszakította, amikor nem voltam otthon.

Mióta itt vagyok külföldön 4 hónapja, azóta is remegés fog el, mert akkora hatalmasat csalódtam az apai nagyanyámban, hogy az hihetetlen. Nagyon félek, hogy ha majd visszamegyek (de csakis annyira, hogy az ott maradt dolgaimat összepakoljam) akkor majd nekem támad, elátkoz, stb és egy hatalmas veszekedés lesz. Ettől nagyon félek, nem akarom. Látni sem akarom őt. Nénjém azt mondta, hogy ettől nehogy már féljek.

Ha mégis elkezdene átkozódni, vagy nekemjön, stb hogyan kezeljem a helyzetet? Vagy egyáltalán a stresszt ezzel kapcsolatban hogyan kezeljem, pánikban vagyok rendesen, hogy mi fog történni ha oda belépek a házba... Mikor kijöttem külföldre, napokig az apai nagyanyámmal rémálmaim voltak. Még mostanában is rémálmok jönnek elő, egyszer egy pánikrohamom is volt ezzel kapcsolatban, ami azelőtt soha. Ne haragudjatok a hosszú írásért. Csak valahová ki is kellett írjam magamból, mert hiába eljöttem, napi szinten eszembe jut ez a dolog. Tanácsokat is szeretnék, illetve, hogy volt-e valakivel hasonló, hogy ilyen hatalmasat csalódott egy rokonában, hogyan kezelte...