Van itt olyan aki beadta valamelyik hozzátartozóját otthonba, de végül mégis kivette onnan?

Nálunk a 94 éves totál demens dédinek (nagymamám már meghalt) az volt mondva, hogy kórházba/szanatóriumba megy, hogy meggyógyítsák.

Így aztán nem is volt dráma részéről, mert emberek között volt, itthon meg 12 órát egyedül és bizony-bizony történtek itthon horrorok.

Ott meg biztonságban tudtuk, szépen beleszokott a helyzetbe, kifejezetten jobban nézett ki látogatáskor. Aminek ugyan sok értelme nem volt, mert gőze nem volt róla, hogy kik vagyunk, de legalább a személyzet látta, hogy figyelünk rá.

16

Én is átéltem, és s*ar volt, de inkább az, hogy otthonban haljon meg, biztonságos körülmények között, mint hogy én a saját családom (ferjem, gyerekeim) életét tönkre tegyem egy demens ember mellett, és állandó idegben éljek, mikor gyújtja fel a házat, vagy árt nekünk. Akkor inkább viselem a bűntudatot, hogy nem volt neki annyira jó ott, de nem bas*om el másik fiatal négy ember életét.

Ha normális otthonba adtátok akkor jobban jár ő is meg ti is ha ott marad és sokat látogatjátok.

Szerintem inkább legyen otthonban és ne kelljen nektek sem azon idegeskedni munka közben hogy lehet épp a fűben fekszik mert elesett vagy elkóborolt valamerre (ahogy írtad) vagy bármi más .. ott legalább egész nap figyelnek rá meg van társaság is.

Írtad hogy sokszor otthonról is elmegy hogy haza akar menni szóval igazából még otthon sincs otthon szerinte, ebből a szempontból ugyanaz a helyzet, mindegy hogy hol van haza akar menni.

Arról ne is beszéljünk hogy csak tönkre fogtok menni idegileg ti is ha hazaviszitek.

Azt meg nem várhatja el senki hogy mondjuk te mondj fel a munkahelyeden csak hogy ápold vagy áldozzátok erre az életeteket..

Sajnos van az a pont amikor ez a legjobb megoldás.

A mártírokkal meg nem kell foglalkozni hogy jajj ők 20 évig ápolták az idős rokont meg sehova sem mentek mellőle, erre ment az életük, stb.. hát büszkék lehetnek, de arra nem gondolnak hogy ebbe sok család tönkre megy vagy épp csak ők. Főleg amikor a már kb csak vegetáló időst ápolják otthon akinek igazából már holtmindegy lenne hogy hol van.. és aztán majd idős korukba mondogathatják ők is hogy nekik az ápolásra ment az életük (lásd dédim)

Nyilván egy senkit sem szimplán azért raknak otthonba mert idős ha közbe el tudja látni magát vagy nincs vele baj.. de akik már csak a másikat teszik tönkre mert semmi sem jó meg 24 órás felügyelet kell mert egyedül inkább nem eszik meg elesik annak ez a legjobb megoldás.

Mamám majdnem tönkrement ebbe, nem sokon múlt hogy viszonylag fiatalon őt is elveszítsük a dédim hülyeségei miatt (amiket ő csinált már csak így tudom nevezni) , szerencsére időbe felvették az otthonba és azóta újra jó a viszonyuk. Ezért is állok ennyire emellett az ilyen esetekben amikor már nem tudnak magukról. Persze látogatva, nem úgy hogy csak bedugni oda.. Sokan ezért is ítélik el ennyire szerintem mert az gondolják hogy biztos csak be van rakva oda az idős ember és kész.. és közbe meg rengetegen nem így vannak ezzel (mamám is heti 3x bemegy dédimhez, ünnepekre el van hozva)

Én már most tudom hogy majd ha idős leszek akkor megmondom a gyerekeimnek hogy hogyha egyszer olyan állapotba kerülök hogy nem lehet bírni velem nyugodtan vigyenek otthonba mert én biztos hogy nem fogom megkeseríteni az életüket.. látogassanak majd, de ennyi..

Nekem az egyik nagymamám Arzheimeres volt, a másik demens. Mi is próbálkoztunk az ápolásukkal, de sem fizikailag, sem lelkileg nem lehet bírni. Az otthonban szakszerű segítséget kap, ahol szakemberek foglalkoznak vele.

A "hazamenetelt" meg nem kell komolyan venni, nekem mindkét mamám a saját otthonában volt ápolva, mégis mindkettő "haza akart menni". Akkor adtuk be az egyiket otthonba, amikor meg is próbált egyik este elszökni, de szerencsére csak a kert végébe jutott, mert eldugtuk a kapukulcsait.

Mi hetente látogattuk őket, vittük a kedvenc ennivalójukat, nasijukat stb. Plusz sétálgattunk velük. Ennél többet nem tehetsz sajnos.