Nagymamával együtt lakás, mik a tapasztalatok?

Pár hétről volt szó, de azt is nehezen bírtuk mindketten.

Attól függ mennyire jár át hozzátok. Lehet megvan az élete és nem fog zavarni. De az is lehet, hogy a nyakadon lesz reggeltől estig.

Nekem rossz a tapasztalatom, 14 éves korom óta éltem nagyanyámmal, de az az 52 év korkülönbség, generációs szakadék szörnyű. A mindennapi dolgokon kívül nem is tudjuk megérteni egymást. Ő nem hajlandó haladni a világgal, nem nyitott a dolgokra, teljesen a múltban él... A személyisége is olyan mártírkodó, ez pl abban nyilvánul meg, h nagyon rosszul hall, azt sem hallja meg, ha valaki dörömböl az ajtón, de akkor sem hajlandó elmenni az orvoshoz, hogy legyen pl egy hallókészüléke, mert, hogy neki már mindegy, ő nem érdemli meg, neki úgysincs már sok hátra, stb, ilyeneket beszél... 10 évvel ezelőtt vettünk neki egy hálóinget, ami még mindig ugyanúgy ott áll a szekrényében bontatlanul, az ajándékos dobozzal együtt. Azt mondja, hogy majd akkor fogja felvenni ha beteg lesz és kórházba kerül... szóval engem ezek a dolgok idegelnek ki... Van még egy sztori a múlt hétről, amikor is nagyanyám látta a tévében, hogy volt egy férfi aki nővé operáltatta magát. Aztán mondtam neki, hogy igen, létezik ilyen, és a mai világban már bármi lehetséges, aztán erre elkezdte mondani (nemhogy viccesen mondta volna, vagy valami, hanem teljesen komolyan), hogy "te nehogy átoperáltasd magad". Teszem hozzá, nő vagyok, és vőlegényem van... És nagyanyám ilyeneket képes kinézni belőlem. Aztán csodálkozik, hogy már nem is akarok inkább beszélgetni se vele. Ő egy igazi mazochista is amúgy. 50 éve él az alkoholista, utálatos nagyapámmal, aki tönkretette a nagyanyám életét, és egyszer sem tudta azt mondani, hogy elég, elválok. Értem én, hogy régen nem volt "divat" a válás, de ezzel a házassággal nem csak az egész saját életét keserítette meg, hanem az anyám gyerekkorát, és az enyémet is a mai napig. A mindennapos veszekedéseket, gusztustalanságokat nekem is el kellett viselnem amíg ott laktam. És akkor sem volt annyi önbecsülése nagyanyámnak, hogy elváljon, elköltözzön, hogy legalább én, az unokája nyugalomban éljen, és ne a veszekedést, verekedést lássa, meg a mosdatlan alkoholista lábszagot szagolja minden nap. Na ezért gyűlöltem én a nagyszülővel lakást, nagyon ellenzem, de ez csak az én példám. Ha a te nagyszüleid normálisak, értelmes, békés emberek, akik hajlandóak téged befogadni, akkor menj oda nyugodtan. De mindig legyen B terved.

Azt jelenti, hogy mikor öregen lerobban, neked kell majd ápolni. A szüleid nagyon ügyesen (és cinikusan) letették a vállukról ezt a rájuk háruló kötelezettséget, dörzsölik a tenyerüket,hogy így se az öregek ápolásával nem kell majd foglalkozniuk, se neked nem kell segíteniük lakást venni, havaj dizsi nekik, neked meg ultraszopás, mikor majd dolgozni se fogsz tudni járni mellette, mert 24 órában ügyelni kell rá - esik-kel, amikor elindul wc-re is.

Kérdező milyen szövegértés?

10 évig éltünk együtt, nem egymás mellett: életem legboldogabb időszaka volt. Mondjuk írhat itt bárki bármit, az együtt élők személyiségén múlik, meg hogy mennyire tartják tiszteletben a másikat. Az én nagyim nem dirigált, pedig ő tartott el egy jó darabig, én meg nem játszottam az eszemet, és nem néztem hülyének csak mert idős. Így jól megvoltunk.

Amúgy kérdező, a mostani ötössel kötözködsz- mert ő nem írt semmi rosszat- vagy töröltek egy kommentet?