A nyugdíjasok miért ennyire negatív emberek?

Tudom miröl beszélsz és ezt hívják generációs különbségeknek, viszont fontos észben tartani, hogy: az embert a rossz tulajdonságaival együtt kell szeretni, vagy a jókkal együt nem, a döntés rajtad áll.

Nekem nem ilyen. Sőt, nem is ismerek kiabálós, káromkodós időst. Nálunk a környéken pont az idős szomszédok a legbarátságosabbak, legkedvesebbek.

Te idegenekre öntöd a panaszod. Szerinted jobb vagy nála?

Akik negatívak is érthetőek: betegesek, nyögdíjon élnek, és kb a halál áll elöttük: mit pozitívkodjanak? Jaj de jó hogy a Juli halt meg, és még nem én? Vagy mit?

Szerintem az is lehetseges, hogy nyugdijas korban inkabb csak extrem modon felerosodnek, illetve egyoldaluva valnak azok a tulajdonsagok, amelyek korabban is csirajaban megvannak az emberben. Az en edesanyam viselkedese peldaul nagyon kulonbozik a leirt attitudtol, mert o a kulonbozo, nagyon is valosagos traumai, szomorusagai ellenere is igyekszik (majdnem) mindenkivel rendes lenni, legalabbis addig, amig az illeto is ugy viselkedik vele. Ezzel szemben az egyik baratom anyja tokeletes masa a leirasnak. Mindkettojukre igaz, hogy a jo, illetve rossz tulajdonsagaik mar fiatalabb korukban is kiutkoztek.

Nekem anyósom ilyen, de ő 40 évesen is így viselkedett, mert egy rossz természetű ember.

Nekem apám ilyen, ő 74 èves, ès szinte csak annak örül ha tönkretehet valamit, akár fizikailag is vagy tönkremegy valami, vagy valaki valamiben kárt szenved. Ilyenkor kineveti meg gúnyos szövegekkel illeti. Mikor anyám bankszámlát nyitott akkor is jött a negatív szövegeivel hogy lenyúlják a pènzünket meg minden, aztán mikor mondtuk neki hogy ez nem így megy csak röhögött ès azt mondta hogy na majd meglátjuk. Ennek 15 ève ès eddig egy forint kárunk nem lett. A testvèrei látszólag nagyon vallásos emberek, minden misèn ott ülnek, de ők mèg tőle is sokkal rosszabb, rosszindulatóbb emberek.