Nagypapám halála után hogy értessem meg a mamával, hogy elköltözök?

Ismét mondom, csak azért írtam le, hogy szerződéses örökös vagyok, hogy ne jöjjenek azok a válaszok, hogy minek vagyok még itt, meg húzzak a fenébe és oldja meg magának ahogy akarja. (Ugye, hogy e nélkül kb mindenki azt mondta volna?!)

Mint ahogy jelen pillanatban anyagi gondok sincsenek, nem sok, de olyan 30-50 ezer Ft marad mindkettőnknek hó végén. Ez szerinte elég, valóban pedig nem. (És kazáncsere miatt a gáz átalány le lett véve a rezsicsökkentés értékéig, de még így is közel fél milliót kell majd ráfizetni, mi lett volna, ha hideg is van?) Nekem van egy saját házam, ki van adva albérletbe. Annak a hasznát viszont fektetem be minden hónapban, tehát az nem "költőpénz".

Papa betegségének súlyosbodása, és maga a tudat, hogy nem sok ideje van, eléggé tönkretett. Mind fizikailag, mind lelkileg. A mama hozzáállása is nagyon szíven ütött. Mikor meghalt, annyit mondott, "na, elment". Mivel papa nagyon közel állt a szívemhez, így kegyetlen rosszul esett. Inkább ne mondott volna semmit. A halála után fogytam közel 10 kilót, azóta 5 jött vissza. Már van étvágyam, de közel sem olyan, mint volt. Pszichomókushoz nem megyek. Viszont érzem, hogy változásra van szükségem. Persze mehetnék itt is új munkahelyre, csak itt annyi a probléma, hogy kb ugyan ennyit keresnék, de ebbe a fizetési kategóriába jobb lehetőségem nem lesz. (Kötetlen munkaidő, közvetlen munkatárssal baráti kapcsolat, távolabbiakkal meg kb nem is találkozunk személyesen, csak telefonon kommunikálunk, munkát egymás közt magunk osztjuk be. Nem nehéz munka, és nyugis is.) Na már most, ha váltok, akkor nem fogok ugyan ennyiért többet dolgozni, vagy hasonló munkát keresni esetleg kevesebb pénzért. Míg a kinti lehetőség oké, hogy nehezebb, de 5x annyi a kezdő fizetés, és állják a szállást is. Más meg nem sokkal drágább. Plusz új emberek, új lehetőségek, és végre magam mögött hagyva ezt a tipikus magyar mentalitást, hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is". Hosszabb távon biztos nem fogok itt maradni semmiképp, és gyereket sem vállalok itthon. Gyerekes ismerőseim jelentős része vagy kint van, vagy épp készül kimenni. Baráti társaság fele már külföldön, itthon csak azok vagyunk, akik vagy jó helyre születtek, vagy sikerült fiatalon olyan vállalkozást indítani, ami sokat hozott. (Vagy aki lezüllött...) Egy 4-500.000 Ft-os fizetésből, ha nem vállalsz 3 gyereket, normális hegyen normális házra esélyed sincs. Aztán a gyerek nő, nőnek az igényei, közben te is szeretnél néha kikapcsolódni, elmenni valahová, de egyszerüen nincs miből. És belefáradsz. Ezt látom most mindenkin. Mindezek miatt érzem most úgy, ha nem indulok meg, akkor beragadok itt...

Az önkormányzati otthon olyan is. Legalábbis ami nálunk van.

És rajtam kívül tudja itt valaki, hogy mi van a szerződésben? Szó sem volt arról, hogy nem akarok teljesíteni. Én mondtam neki azt is, hogy jöjjön ki. De arról hallani sem akar. Azt döntöttem el, hogy nem a jogi oldala érdekel. Mivel nem is a jogi csoportba tettem fel.