Normális, hogy ezt tettem gyerekként? Érdemes lenne még ezért bocsánatot kérni?

Kb 10 vagy 11 éves voltam amikor ez történt. Nagymamánàl voltam úgymond ott nyaraltam, ès azt kell tudni, hogy ő egy két szintes házban lakott. Ő lakott a földszinten az emeleten meg egy család akiknek volt egy velem egy korú gyereke. Néha kijött ő is ès játszottunk, de legtöbbször ilyenkor az történt, hogy kijött az anyukàja ès behívta őt. Természetesen ettől én elszomorodtam ès elmeséltem a mamámnak ès azt mondta nekem, hogy ez azért van, mert ő nagyon jó tanuló ès nem akarja, hogy olyanokkal játszon, aki nála rosszabb tanulók, mert nehogy rossz hatással legyen rá. (Rólam azt kell tudni, hogy tanulási nehézségem volt ès nagyon nem ment a matematika kettes-hármas voltam belőle, de a humán tárgyak jobban mentek) Én ettől nagyon nagy dühöt éreztem az anyukája iránt. Volt egy ott egy közös tároló es ott voltak a biciklik amik a szomszédéké voltak. Én az összesnek kiszúrtam a kerekét, meg voltak ott cuccok és azokat is megrongáltam. Ha jól emlékszem, akkoriban az utcában jártak huligánok és történtek rongálások éjszakánként és ő rájuk lett fogva, hogy biztos bemászhattak.

Viszont én most 25 éves vagyok utána valahogy el is felejtettem, hogy ezt megtettem. Mostanában elkezdetem járni pszichoterápiára és ott valahogy ez eljött bennem és megmondom őszintén sajnálom, hogy ezt megtettem. Lehet, hogy nem úgy gondolta az anyuka, csak a mamám akart így motiválni engem, hogy jobban tanuljak. Hülyeség lenne ennyi év után oda menni, bevallani és bocsánatot kérni?