Hogyan kezeljem ezt a szörnyű helyzetet?

Szerintem se tartsd vele a kapcsolatot!

Ha gondolod, leírhatom privátban az én élettörténetemet. (Velőtrázóan durva lesz, de meggyőző horrortörténet...)

Édesanyád súlyos személyiségzavarban szenved. Mindenképpen szólj a területileg illetékes családsegítő szolgálatnak.

Arra is készülj fel lélekben, hogy akár öngyilkosságot is meg fog kísérelni - lehet, nem egyszer. Nem veszített el egy kisbabát véletlenül, amiről nincs esetleg tudomásod? Biztosan mindent tudsz róla?

Én azt tenném, hogy leültetném anyámat és elmondanám neki az alábbiakat, vagy ha ez nem megy, leírnám egy levélben:

"Anya nagyon hálás vagyok azért, hogy válás után befogadtál a gyerekemmel együtt és segítettél nekem talpra állni, de érzem, hogy túlzásba estél azzal, ahogyan a gyerekemmel bánsz, ahogy magadhoz szeretnéd Őt kötni, engem háttérbe szorítva, ez nekem olyan érzés, mitha a helyembe szeretnél lépni és Te nem nagymamája, hanem az anyukája szeretnél lenni a gyerekemnek. Kérlek ezt gondold át, mert nekem ez a helyzet így nagyon rossz, ha továbbra is így viselkedsz, akkor ez akadályoz engem abban, hogy normális kapcsolatom legyen a gyerekemmel és ezt semmiképpen nem szeretném. Nagy szerencsém, hogy találtam most egy olyan párt, akivel boldog vagyok, aki elfogadja a gyerekemet is, szeret minket, ezért kérlek, segítsen abban, hogy ez a kapcsolat megerősödjön, segíts kérlek, hogy minél szorosabb legyen a gyerekem kapcsolata VELEM. Te mindig a nagymamája leszel, csak kérlek viselkedj is úgy."

Ha ezek a szavak süket fülekre találnak, akkor sajnos nincs más megoldás, mint a kapcsolat ritkítása, vagy megszakítása.

Ez a kedves levél, utolsó hozzászóló, nem biztos, hogy megértő fülekre talál. A nagymama már most úgy viselkedik, mintha alkalmasabb nevelője lenne a kisfiúnak, mint a saját anyja.

Az én anyám egyszer ejtett ki olyat a száján, hogy "hétvégére az én kislányom leszel!" és a lányom ijedten jött hozzám, hogy ugye nem veszik el őt tőlem? Akkor rögtön megbeszéltem anyámmal, hogy viccből se mondjon ilyet, hiába lett teljes az élete a kislány unokával és tartaná magánál mindig, a gyerek retteg, hogy nem engedi haza.

A te fiad sem fogja érteni anyád agymenését, ha a sajátjának nevezi. A hála nem egyenlő azzal, hogy kellemetlen helyzetbe hozod magatokat az ő kedvéért.

Amúgy meg szerintem azért túlozta el anyád, mert fiatalnak tartott az anya szerepre, ő viszont élvezte és most elvetted élete új értelmét a költözéssel. Neki be kell látnia, hogy eltévesztette a szerepét, neked pedig erősnek kell lenned, hogy távol maradsz addig, amíg nem tud változtatni ezen.

Kérdező: lehet hogy a jövőt illetően érdemes felkészülni gyerekpszichológusi szakvéleménnyel arról, hogy a nagymama káros a gyerekre. Ezt meg tudja állapítani, a gyerek visszajelzéseiből, rajzaiból, viszonyulásaiból és sokmindenből.

Szakítsd meg a kapcsolatot és ne engedd a gyerek közelébe, hogy ezután milyen lépéseket tesz azt nem tudom, de a szakvélemény ilyen esetekre nagyon-nagyon jó lenne...

Nagyon hasznos lenne minden szempontból a gyerekpszichológus, fiadnak ez ami történik, hatalmas bizonytalanság és stressz.

Én nem akadnék fel a hisztijén, egyszerűen megmondanám, hogy NEM, és havi 2x látná a gyereket, ha ennyire nem bír magával.

Mehet bíróságra, ha akar, majd megítélnek neki ugyanannyit, és kész.

Egy percig nem érdekelne a problémázása, csak mert ő kontrollálni akarja az életemet, meg megszabni, mit tegyek - persze akkor, amikor neki jó.