Szülők ez mennyire van rendjén ?!

Ez nehéz kérdés azt gondolom. A nő a saját szüleit szokta a biztos pontnak érezni meg ahol felnőtt.

Anyósra én csak úgy szoktam hagyni, ha nálunk vigyáz rá. Mondjuk 1 órára lakik, így ő szokott jönni, mert ingyen utazik és legalább mozog egy kicsit és nem otthon ül. Mondjuk panelban a 8-on lakik én meg tériszonyos vagyok. Nekem rémisztő így, szóval annyi volt a kérésem, hogy nálunk vigyázzon rá. Kertesházban lakunk. Nem tiltottam meg, hogy egyáltalán nem, de ez így megfelelt mindenkinek, senki nemérezte bántónak.

Nálatok nemlehetne valahogy így kezdeni, hogy a bizalom kialakúljon?

Szerintem teljese jogosan akadsz ki, mert hacsak nincs normális indoka: pl piás nagyapa, toxikus bántalmazó nagymama - teljesen hülyeség miatt nem engedi.

Miért nem bízik meg anyósban? Mert nem bízik benne, ez tény, különben nem jönne ilyen hülyeségekkel "még időt kell adni, hogy rábízzam a gyereket". De miért???

Nő vagyok, de tényleg nem értem, mire fel ez az ellenszenv a te szüleid irányába.

Nekem anyósomék többet vannak a gyerekkel, de sokkal hamarabb és sokkal hosszabb időre akarták volna, hogy rájuk hagyjam, mint ahogy én ezt biztonságosnak éreztem. Nem is hagytam. Viszont bőven tudtam konkrétumokat mondani, hogy miért nem. Hagyták, hogy másfél évesen egy nagyoknak való, apró alkatrészekkel teli játékot csócsáljon. A szobában, ahol játszott, nem kapcsolták le a teljesen útban lévő elosztót, mikor a gyerek még olyan agyi szinten volt, hogy pár másodperc alatt gondol egyet és belenyúl (tudom, mert ismerem), sőt magára hagyták (nagyon rövid időkre, de az pont elég). Lassúak, sokmindenből nem gondolják, hogy baj lehet (odarohan a gyerek a kis sarokpolchoz, belekapaszkodik, rántja magára, a tetején virágcseréppel, én elkapom, ők még fel sem álltak a székből. Nem gondolták volna, hogy elránthatja). Nem túl okosak. Nagyi herpeszes szájjal végigpuszilja a családot, mert úgy tudja, az nem fertőző betegség, csak a csípőstől van, amit evett. Megpuszilná a csecsemőt is, akire a herpeszvírus veszélyes ("de csak a kis kezét" - amit mindig nyal). Őszintén félek, hogy ha náluk lázasodna be a gyerek, adnának neki egy aszpirint (vagy ha tudják, hogy nem szabad, akkor "csak egy felet").

Amúgy a férjem is túlélte, de lehet, hogy több szerencse kellett hozzá, mint általában.

Azt hiszem, legalább kétéves koráig magára sem hagytam velük a gyereket. Rendszeresen volt ott, de mindig ott voltam én is, vigyázó szemeimmel. Mostmár ötéves, már otthagyom, néha ott is alszik. Mióta már nem jelent saját magára folyamatos életveszélyt, nyilván nem féltem annyira, hiszen nem kell rá annyira vigyázni.

A saját anyámmal ennyit sem volt, szóval nem lehet azzal vádolni, hogy nekem csak az én anyám a minden. A konnektoros téma egyébként nála is befigyelt, én rántottam vissza a gyereket az utolsó pillanatban.

Mindezek ellenére biztos van, aki csak azért nem akarja a másik szüleire bízni a gyereket, mert neki ők "idegenebbek" (hisz tényleg azok, és mindig azok lesznek). Ha ez a helyzet, akkor tényleg be kéne látnia, hogy megalapozatlan és igazságtalan.