Miért beszél a halálról a nagymamám?

A halál fázisai:

Tagadás, hárítás. Amikor szembesül vele az ember, hogy baj van, az első reakció általában a tagadás. ...

Düh, harag. „A harag valójában a tehetetlenség érzése. ...

Alkudozás. Ebben a fázisban a beteg megpróbál erőt gyűjteni, küzdeni...

Depresszió...

Elfogadás, beletörődés...

Teljesen normális, hogy erről beszél. Valószínűleg egyre többen hunynak el körülötte, érzi az öregedést. Hidd el, csak neked nem mondja el a fizikai bajait. Hogy milyen nehéz reggelente felkelni az ágyból, mert elgémberedett. Hogy kifullad egy nagyobb sétálól. Hogy fáj a dereka, ha sokat ül. Hogy már nem olyan éles a látása, hallása. Ezek most példák voltak.

Ne bántsd őt kérek. Beszélgess vele, finoman tereld másra a témát.

Nálunk nagypapa ugyanez. 70 évesen odaadta az érettségi ajándékot, pár évvel a ballagás előtt, hogy addigra ő már hátha nem fog élni. Nem újít fel semmit a lakásban, mert minek, úgyis nemsokára meghal.

Jelentem 95 éves, él és virul 😁

Mert már idős, benne van a korban, érti az elmúlást és nem csak értelmileg. Nem kell ehhez csak is idősnek lenni, megfigyelhető ez néha a negyvenes, ötvenes emberekre is, mert már érzik a testükön, hogy nem fiatal csibész húszon - harminc valahány évesek.

Én 26 vagyok, de beszélgettem már erről a témáról 40 felettiekkel és mondták, hogy érzik a testük változását, ami esetenként depresszív érzésekkel jár.

Nem bolondok ettől.

72 évesen egy teljesen egészséges embert is természetes, hogy elkezd foglalkoztatni a halál gondolata, így kezd el felkészülni rá, hogy minden számára fontosat el tudjon még időben intézni, ne érje felkészületlenül stb.

Lehet, hogy a bűvös 70-es szám indította el ezt nála, lehet, hogy haltak meg mostanában körülötte, az is lehet, hogy valami olyan betegsége/tünete van, amit nem kötött az orrodra, de igazából konkrét ok nélkül is előjöhetett.

Hallgasd meg, esetleg rá is kérdezhetsz, hogy történt-e valami, ami miatt ilyen központi gondolat lett ez nála, hátha olyan dolog, amit ha kibeszél magából, akkor kicsit kevésbé fog ezen szorongani, vagy te is meg tudod nyugtatni (esetleg jól esne neki látni, hogy félted, és nagyon nem szeretnéd ilyen korán elveszíteni).

Off: Én még 40 sem vagyok, de egyedül nevelem a kisfiam, családtagok közül csak anyukámmal jó a kapcsolatom, aki nyilván jóval idősebb nálam, így én is tudok parázni a halálon, agyalok sokat, hogy mit hogy rendezzek el, hogy bebiztosítsam a fiam jövőjét (pedig még a vérnyomásom is jó).

"milyen rossz lehet egymagában tölteni a napjait egy lakásban úgy, hogy senkihez sem szólhat"

Még ilyen marhaságot!

Pont az öregek azok akik nincsenek egyedül hacsak nem azt akarják!

Egy rakás a fészbukon lovagol, vagy ingyen utazgat, vagy összejárnak főzöcskézni, kártyázni, vagy csak simán pletykázni a többi öreggel!

Egy rakás nyugger utazós csoport is van a fészbukon!

Az én anyám már lassan 80 éves aztán negyedévente utazik valahova, vagy mennek fürdőzni a kortársakkal!

Amóta nyugdíjas, azóta jöttem rá mekkora arc már (meg néha troll is) a muterom, de legalább nem keseredett meg mint apám aki kb 9 év nyugdíjaslét után feladta, miután kb a pincéig lebontota magát a nagy párthű elveivel, meg eszméivel.

Higyjétek el, a tudatlanság áldásos!