Látni sem bírom a nagymamámat. Hogyan juthatnék túl ezen?

Mikor kicsi voltam, a szüleim rengeteget dolgoztak. A papám akkoriban halt meg, így minden energiáját felém fordította, úgy jutott túl a gyászon. Én lettem a kedvenc unoka.

Közel van a kilencvennek, és haldoklik. Több problémája is van: vesebaj, rák. De úgy néz ki, a végelgyengülés végez vele. Alig bír enni, a szervezete már az izmait is feldolgozta. Erőtlen, sokat alszik. Az a tipikus kerekded, sütisütős nagymama volt, most pedig úgy néz ki, mint ha egy zsidó haláltáborból jött volna. Mint egy lenejlonozott csontváz a biológia szertárban.

Anyukám ápolja, én csak beugró vagyok.

Viszont ilyenek után általában kiborulok. Ingerült vagyok a férjemmel, a lányunkkal, de nem csinálok otthon semmit. Folyton a sírás kerülget.