A nagypapám helyébem utálnátok? Mit tegyek?

Tényleg nem öreg, főleg nem egy halálos betegséghez.

Morcos? Mert beteg. Esetleg még rosszabbul érzi magát a kezelésektől,és attól, hogy nem lát Téged (sem) felnőni.

Nem utál! Nehéz most neki. Neked is, hiszen sokszor egy felnőtt ember sem mindig tudja, hogy kell egy beteg emberhez viszonyulnia, hiszen ez egy nehéz dolog.

Viselkedj úgy vele, mint a betegsége előtt!

Dehogy utál, ez butaság. Vannak emberek, főleg idősebbek, akik egyszerűen nem mutatják ki minden érzelmüket, de ettől még szeret a maga módján. Az én nagypapám is "morcos" kicsit, sosem igényelte, hogy ölelgessem, maximum a pusziig mentünk el, de én ezt elfogadtam.

Szerintem nem akarná ő se, hogy szomorkodj. Maradj csak vidám, az vagy te. Esetleg rajzolj neki valami szépet, vagy kedveskedjetek néha egy-két aprósággal, de ennyi, ebből érti és érzi, hogy mellette vagytok.

Szia nagylány!

Ne felejtsd el, hogy a nagypapád nagyon beteg- tudod, lehet, hogy ő sem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel! Legyél vele olyan, amilyen szoktál lenni. Ne éreztesd azt vele, hogy halálos beteg, de azt mutasd ki, hogy szereted!

És hallgass a négyesre! Nagyon jókat írt!

Fel a fejjel!

mi lenne, ha esetleg ott aludnál néha? az nagyon más helyzetet teremt. akkor együtt keltek, főztök valamit, esztek. szóval ilyen mindennapi dolgokat csináltok együtt. és ezek feloldhatják a dolgokat.

De persze az is szuper lenne, ha arra rátudnátok venni, hogy ő jöjjön hozzátok pár napra. Nekem a nagymamám szokott itt aludni néha, akkor a fentiek miatt más a dolog, mert együtt telik az egész nap.

És harmadszor is. A lényeg, hogy ne neki akarj megfelelni. A lényeg, hogy TE érezd jól magad a társaságában, ezt meg úgy tudod megtenni, hogyha olyan dolgokat tudsz ott bevinni, ami téged is érdekel. De persze vele is kapcsolatos.

Pl kérdezd meg milyen zenét szeret, mik a kedvenc dalai. mit csinált 1956ban, 1989ben, kik voltak a barátai, a szerelmei stb.

Az én nagypapám 73 évesen halt meg, szegénykémnek mindenféle betegségei voltak már a végére.

Kórházban feküdt már egy ideje. Mindennap mentünk látogatni, de a halála előtti napon sajnos egyikünk sem ment, és ő másnap reggel meghalt.

Ezt tizenkét éve nem tudom kiheverni, hogy az utolsó napon egyikünk sem volt nála, és végül egyedül halt meg.

Én a helyedben minél több időt töltenék a szeretett nagypapámmal. Ezt megtanultam már abból a pár halálesetből, ami a családban történt. Az együtt töltött időt semmivel sem lehet pótolni.

Lehet, hogy évei vannak még, de lehet, hogy egy hete.

Nem hiszem, hogy a nagypapád azt várja tőled, hogy búskomor legyél az ő betegsége miatt.

Morcos ember, hát van ilyen.

Én a helyedben "átvenném az irányítást", amikor beszélgetni kell vele.

Például vedd le a fényképes albumot a polcról, és kérdezgesd, kik vannak a fényképen, meséljen történeteket róluk, esetleg ha megengedi, írd a kép hátuljára, hogy kik azok, mikor készült, és hol.

Hidd el, hogy ha őszinte kíváncsisággal kérdezed, akkor örömmel fog visszaemlékezni a régi dolgokra.

És később áldani fogod az eszed, amiért beszélgettél vele ezekről.

1: FONTOS SZABÁLY VAN !

NEM TUDOD HOGY MEDDIG FOG MÉG ÉLNI HASZNÁLJ KI MINDEN-MINDEN PERCET HÍVJAD 2NAPONTA VAGY NAPONTA ÉRDEKLŐDJ FELŐLE ! BESZÉLGESS VELE TÖBBET ,ÉS NE NEVEZD 64ÉVESEN ÖREGNEK !