19 évesen költöznék? Egyedi eset. Felpontozlak.

19éves lány vagyok. A nyáron fogok összeköltözni a barátommal egy kis albérletben, valószínű egy lakótársunk is lesz, hogy könnyebben boldoguljunk.

A lényeg, hogy szüleimmel nagyon rossz a viszonyom, úgy 3-4 éve nem beszélgettünk, csak amikor a nagyiéknál vagyunk,akkor megy a színlelés- ők nem tudják hogy nem vagyunk jóban, meg már öregek, 80hoz közel , messze laknak(300km) és én se szívesen terhelném ezzel őket. Hadd ne legyenek abban a tudatban hogy a gyerekük megbukott mint szülő.

A lényeg, hogyan mondjam el a nagyszülőknek, hogy elköltözök?Mivel a városban maradnék, ezért nem sok indokot tudok felhozni. Egyedül a valóságot, az összeférhetetlen ellentétet ami itthon megy. De nekik tényleg nem szeretném ezt mondani, mert ők olyan jó emberek.

Valami ötlet?A külön gond , hogy elég konzervatívak, nem nagyon pártolnák a házasság előtti együttélést. A nagyim már 17 évesen férjnél volt, ezt tegyük hozzá. De akkor még másvilág volt, én még ugye tanulok is, mellette dolgozok. A párom meg teljes munkaidőben dolgozik.

Ők azt szeretnék hogy egyetem végéig lakjak itthon, és még utána is , hogy saját lakásra spóroljak, eszembe se jusson albérletre költeni.

De ezt is a távoli jövőben képzelik el és nagyon gyerekként kezelnek, talán amiatt is hogy ritkán látnak.

Nektek van valami ötletetek , hogy hogyan vezessem fel nekik? Nem szeretném hogy úgy tudják meg, hogy jönnek egyszer és a szobám már üresen áll.

A barátommal 14 éves korom óta vagyok együtt, ő 23 éves. Én másodéves leszek szeptembertől, még 4,5 évem van hátra, csúszás nélkül.

De nem nagyon veszik komolyan a kapcsolatomat sem a nagyszüleim, ezért is tanácstalan vagyok hogy mire hivatkozzak, nagyon régimódiak.

A másik, meg hogy a bátyám még 26 évesen is itthon lakik. Ő talán gyűjtöget külön lakásra, erről nincs információm. De gondolom azt is, hogy a nagyszüleim előbb várnák őt kirepülni a fészekből, mint engem.