Meddig "büntessem" a fiaim nagyszüleit, férjem szüleit?

Elnézést a hosszú leírásért előre is...

Férjem szülei elég érdekes emberek, Anyósom nagyon ad a látszatra ( és szinte semmi másra) Apósom nem rossz ember, csak eléggé érzelemmentes.. illetve elég alacsony az EQ-ja. IQ az az egekben ( mérnökember, sztem kicsit auti ő is)

Sok rossz lépésük volt, ami 17 év alatt nem olyan nagy dolog:

Mindig kritizálták legnagyobb Fiamat, aki mint kiderült azért volt " lusta" mert agytörzsi infiltratív daganata volt. Mi sejtettük, hogy baj van, de mindig " nincs semmi baja, csak lusta".... ezt mondta Após. OK, a dokik is nehezen diagnosztizálták.. hónapokig tartott.

Soha a kórházban meg nem látogatták. Otthon sem.. mikor hívtuk őket, hogy Fiam még látni szeretné őket utoljára, azt üzenték, hogy úgysem ismeri meg őket...... Fiam végig tudatánál volt, nem meghülyült, csak lassan mindene lebénult.... egy alkalommal nem tudtuk megoldani a kisebbik fiunkat mert én dolgoztam és a férjemnek sugárra kellett vinni a Nagyfiamat.. dühösen hívott hogy hol vagyunk már, férjemék miért nem tudnak már menni.. mondtam hogy még tart a sugárkezelés.. erre hallgathattam a hisztijét hogy ő milyen terhet vállalt ( egy óráról beszélünk...) a buszon... nagyon jó volt... kisebbik unokájuk auti kicsit, nem szeretik, ez okés.. Após mindig mondja, hogy " csak foglalkozni kell vele".. hm... de soha nem jön. Mi mentünk majd minden nap, ovi után, mert Anyósnak fáj a lába. Nagyfiam sírjához egy szál virágot nem visznek soha.. nem is mennek. Ide sem jönnek soha ( csak mondom, 5 perc séta, de nem gond, megyek én) most vasárnap is mentem a gyerekekkel ( egy 6 évesem és egy 9 hónaposom van meg egy majd 17 éves Angyalkám) erre Anyós be sem engedett, mert neki programja van, egy puszit le nem nyomott a kicsiknek, a kaput nem nyitotta ki, de mikor megfordultam láttam, hogy az egész rokonsága megy vendégségbe. Nagyon megharagudtam, eddig mindent megbocsátottam, mert " ilyenek" ( pl elfelejtik az unokájuk szülinapját, de a kutya tortát kapott.. fiam kikap ha felmegy a verandára, de nevetve meséli, hogy a kiskutya bevitte a sárt a lakásba... azt hagyjuk, hogy a kutyusát őszintébben megsiratta Anyósom, mint a a Fiamat ( akkor még Apóst én kapartam össze, mert nagyon kibukott ezen)) meg mert a férjemet tőlük kaptam, de most besokalltam. Szerintetek meddig tartsam a haragot? Egyáltalán, érdemes küzdenem, hogy valaha normális nagyszülők legyenek? Mert nem baj, ha engem szidnak, nem érdekel, hogy minek tartanak, de a gyerekeimet senki nem bánthatja. A férjem szerint szarni kell rájuk, ő már csak akkor megy, ha nagyon megkérem, mert mégis a szülei ( ő NO-ban dolgozik, kéthetente jön haza)Nem baj, ha nem olvassátok, csak ki kellett írnom valahova.. ahol nem ismernek:( mert az az igazság, hogy nem magam miatt... de nagyon fáj...