Van itt olyan ember, akinek annyira "más világban" él a nagymamája, papája, hogy képtelen őket hosszabb ideig elviselni?

"vegyek szerszámkészletet stb."

Ezzel még egyet is értek. Szégyen, hogy ma egy szakszerelő milyen díjakat tud kicsikarni pitiáner, egyszerű javítások alkalmával. Ha az ember egyszer ellesi, utána ő is meg tudja csinálni egyszerűen.

Sajnos ez a legtöbb idősről elmondható...

Párom anyja is olyan (ő most pár éve múlt 70), hogy úgy osztja nekünk azt észt, hogy megragadt annál az időszaknál, amikor ő volt 20-30 éves, és egy db technikummal örömmel vették fel az embert az első munkahelyre, ahol jelentkezett, jó fizuval. És ha minket nem vesznek fel az első munkahelyre, vagy urambocsá mi nem fogadjuk el (mert túl messze van, vagy etikátlan, vagy nem normálisan akarnak bejelenteni... vagy egy hónappal nyaralás előtt már nem megyünk interjúzni, hogy a próbaidő alatt 2 hétre elmenjünk nyaralni, ki vesz úgy fel?), akkor lusták és kényesek vagyunk és munka nélkül fogunk megdögleni. Jelentem, azóta több, mint 1.5 éve vagyok a munkahelyemen (ahol megbecsülnek, komoly felelősséggel járó irodai munkát végzek és közel is lakom hozzá), és átlag fölött keresek... ha megfogadtam volna a "tanácsát", 1+ órára levő Kika üzletbe mentem volna minimálbérért eladónak...

Gyakorlatilag a családban a teljes apai ág többé-kevésbé ezt a filozófiát követi. Lenéznek mindent, ami nem hoz azonnal pénzt (akkor is, ha 5-10 év múlva tízszer annyit hozna a konyhára), és természetesen csak az a munka, amit undorral végzel, és amibe beleizzadsz.

Apai nagyapám meg a testvére volt ennek a hozzáállásnak a csúcsa. Soha nem tudták meg, hogy informatikusnak tanulok, azt kellett nekik hazudni, hogy matektanár leszek. Azon is épp eléggé kiakadtak. Minek érettségizek le ahelyett, hogy kimennék a földekre dolgozni? (Azt sem hajlandó elfogadni, hogy már nem úgy van, mint a 30-as években, hogy ha aratás van, akkor a fél falu kiment kézzel aratni, hanem már a munkák 90%-át géppel végzik...) De hogy még diplomát is szerezzek? Mennyi értékes időt elszúrok én azzal, hogy tanulok? És ráadásul hülye is vagyok hozzá, mert hát nem vagyok mindenből színötös, akkor meg mi értelme?

Akkor lettem abszolúte hülyének elkönyvelve, amikor friss diplomásként, ameddig nem találtam állást, még elvégeztem egy OKJ-t. Csak mert érdekelt. (Saját pénzből, voltak mellette bőven alkalmi melók, de ez részletkérdés.) Azóta persze abból a "csak úgy érdekességképpen" megszerzett tudásból is szépen profitálok.

És ez a hozzáállás nem is feltétlenül kor függvénye. Egyszer egy nálam fiatalabb csaj - akire épp hajtottam - is kiosztott, hogy én mennyire béna vagyok, csak marhaságokra cs*szem el az időt ahelyett, hogy dolgoznék. Ja, csak most én szeretem a munkámat, és háromszor annyit keresek, mint ő, és nem úgy esek haza minden nap, mint aki teljesen beleunt az életébe. De szerinte még mindig csak egy lúzer vagyok. :D Mindegy, nem részletezném.

Általában az idősebbekre jellemző az ilyen szűk látókörű, befásult hozzáállás, de ha igazából megnézzük, csak azon múlik, hogy az illető mennyire tud nyitottan gondolkodni. Van, aki nem lát tovább az orránál, aki képtelen megérteni és elfogadni, hogy létezik más élet is, mint az, amibe közvetlenül beleszületett. Aki ennél nyitottabban szemléli a világot, az látja és megérti, hogy nem csak egyetlen lehetséges út van. Másik nagyszüleim jó példák erre. Egyszer nem hallottam tőlük, hogy minek ez a végzettség, vagy miért tanulsz ezt vagy azt, sőt, biztattak, hogy a megszerzett tudás az, amit senki nem tud elvenni tőlem. Sőt, örültek, hogy nekem nem kell azon gyötrelmeken átmennem, mint nekik fiatalként. Amiket elértem, arra pedig büszkék voltak, és egyszer nem fordult elő, hogy azt mondták volna, hogy "na, ezt meg minek végezted el?"

Ezekkel a sztereotípiákkal sem tudok egyetérteni. Nem attól lesz valaki férfi, hogy rövid a haja, és mindenhez ért, amihez csavarkulcs meg kombinált fogó kell. (Mint ahogy egy nő sem attól lesz nő, hogy tud kötni, varrni, horgolni, hímezni, és fejből tudja a teljes Horváth Ilona szakácskönyvet.) Természetesen praktikus, ha valaki sok mindenhez ért, ezt maximálisan aláírom. Amit tudom, hogy meg tudok csinálni precízen és megbízhatóan, azt megcsinálom. Amit meg nem, arra ott a szakember. És való igaz, a bringaszervízben is múltkor otthagytam egy ötöst, a villanyszerelő sem olcsó, és a tévészerelő sem 10 forintért dolgozik. De legalább tudom biztosra, hogy nem esik szét a bicikli, nem ráz meg az áram, és nem robban fel a tévé. Ezzel kontrasztban viszont nem rohanok a szervizbe, ha újra kell raknom a PC-t, vagy ha ki kell cserélnem benne valamit. Én ehhez értek magabiztosan, más meg máshoz. Nem érzem magam ettől kevésbé férfinak azért, mert én másban vagyok jó.

Egyébként anyai nagyszüleim is pont ugyanezen a véleményen voltak. Persze a másik oldalról megkaptam, hogy milyen nyápic vagyok, amiért én nem tudok összeeszkábálni egy asztalt vagy egy polcot, és amiért csak ahhoz értek, hogy "azon a hülye masinán" nyomkodjam a gombokat (amiért mások tízezreket adnak ki a szervizben).

Ez van. Van, aki nyitott, van, aki a saját kis világában él. Egy biztos: ezen változtatni nem nagyon lehet, d a szívedre sem kell venni mindent. ;)

"Ezekkel a sztereotípiákkal sem tudok egyetérteni. Nem attól lesz valaki férfi, hogy rövid a haja, és mindenhez ért, amihez csavarkulcs meg kombinált fogó kell."

Nyugi, én sem értek egyet vele, apám szemléletéről írtam.:-) Ezen ő már nem fog változtatni, de legalább nem is vágja a veje (tesóm férje) fejéhez, hogy mit gondol. Az enyémmel meg volt elégedve, értelmiségi létére is nagyon jó a kétkezi melókban, dolgoztak együtt tesómék nyaralójának a felújításán.

10

Na majd te megmondod a nagy macsó szabálykönyv szerint ki számít férfinak vagy nőnek? :D Ne röhögtess.