Folyton betegséget tettető nagymama?
Az én nagymamámról van szó. Nemrég volt ilyen eset, de bizonyos időközönként ismétlődik, amint úgy érzi, nem kap elég figyelmet. 63 éves, lehetnek már igaz problémái, de így hogy lehetne hinni neki, mikor évente kétszer elájul, évente egyszer legalább elviteti magát a mentővel, és játssza a haldoklót?
Hogy színészkedik, az fix, mert amikor látják, telefonál, akkor hangosan sír, jajgat, nyöszörög, ha nincs ott senki, akkor semmi baja.
Mostani alkalommal bevitette magát, alaposan meg lett vizsgálva, semmi bajt nem találtak, na meg észre is vették, hogy mindig mást mond, mi fáj neki, el se tudja dönteni, mi baja. Most azt fújja, hogy igenis találtak valamit. Elmagyarázták, hogy nem, de azóta meg azt fújja, hogy direkt eltitkolják.
Mit lehet tenni ilyenkor? Tök kellemetlen, mert én már külön élek, és ismerősök, párom családja érdeklődik, és ha megmondom, mi a helyzet, én vagyok a hálátlan. És az alapvető probléma, hogy mit kezdjünk vele ilyenkor? Minden családtagomnak van saját baja, nekem is, ha tényleg beteg lenne, tutujgatnánk, de a fejjátszásához senki sem fog asszisztálni. Mit csináljunk vele akkor mégis?
válasza:Nem tudom hány éves vagy, de megértés nincsen benned sok.
63 évesen még tényleg nem annyira öreg, de baja lehet rengeteg. Persze, hogy jajgat és nyöször mert ha fáj akkor kimutatja. Ha nincsen ott senki akkor magának nyavajogjon?
63 évesen majd te is megtapasztalod, hogy milyen érzés az minden nap hát vagy lábfájással lefeküdni és még nagyobb fájdalommal felébredni.
Aztán tegyük hozzá, hogy az ö korabeli emberek rendszeresen halnak meg. Vagy is egy félelem is párosodhat hozzá, ha minden hónapban valaki a régi szomszédok vagy régi vagy akár mostani barátok rokonok közül meghalnak.
Ès ha egyedül él vagy keveset van vele a család az még egy rossz dolog neki.
Szerintem a legfontosabb hogy megértsed öt és ne kioktassad. Fogadd el, hogy van fájdalma, hidd el hogy fáj és neki az rossz. Ha nem lenne rossz neki akkor nem jajgatna. Nem kell egyetértened vel, csak értsd meg.
Èn csak 36 éves vagyok, de nekem is sokszor fáj a hátam és lefekszek pihenni, de még jobban fáj mikor felkelek. Ès engem is elkeserít nagyon és félelmet okoz ha egy velem egykoru meghal szivinfarktusban. Ès a te nagyanyád 63 éves.
Ne ítélkezz mert megítéltetnek.
válasza:Ha nem találtak nála semmit, akkor megeshet, hogy nem fizikai, hanem mentális okai vannak. Elképzelhető, hogy feleslegesnek tartja már magát az életben és így próbál meg kicsikarni magának egy kis figyelmet. Időnként meg kell látogatni, felhívni, beszélgetni vele, megbízni valami fontos dologgal stb. Nem egyedül vagy a családban, szóval biztos megoldható, hogy legalább néhány naponta foglalkozzon vele valaki.
Ha "nincsen időd" rá, akkor ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak a rokonok. Ne érezd kényszerítve magad rá, hogy számodra fölösleges emberekkel foglalkozz. Nem kell szépíteni azon, hogy nyűg számodra, csak ellentmondásba kerülsz önmagaddal és kényelmetlenül érzed majd magad.
Kettes, nem ő a nyűg számomra, hanem a hülyeségei. Nincs elhanyagolva, pontosan tudja mindenki a családban, hogy nem bírja elviselni, ha nem ő van a középpontban, és figyelünk rá, hogy érezze a törődést. Meg van kímélve, hívva, látogatva van, igazán nem mondhatni, hogy nem figyelünk rá.
Mi is erre gondolunk, hogy talán fiatalabb korában kevés figyelmet kapott, és most jobban igényli, de ezt meg is kapja. Egyszerűen a sajnálkozás élteti.
Amúgy tévedés, nem én gondolom így, hanem mindenki tudja, mert ez tény. És ilyenkor nemcsak nekem van elegem, hanem a tulajdon gyerekeinek is, akik egész életükben ezt nézték. De mint mondtam, ilyenkor mi vagyunk a hálátlanok. A sok idegen biztos jobban tudja...
válasza:Szia, van olyan hogy időskori depresszió. Az én nagymamám kb ugyanezt csinálta, megfűszerezve teátrális "mostkiugromazablakon" jelenetekkel. Igaz ő kicsit idősebb már.
Egyszer anyu csúsztatott kis pénzt a kórházban, befektették, majd hívtak hozzá pszichiátert. Akkor derült ki mi baja. Kapott rá gyógyszert, azóta normális öreg néni lett belőle. Mint régen.
válasza:Nem egyedi eset ilyen idős korban. Nálunk is van egy ilyen nagyszülő. Mentálisan belebetegszik mindenbe, az orvosok is elmondták hogy lelki bajos, és fizikailag is mindent bebeszél magának. Emellett álladóan fenyeget minket a halálával, ahogy az itteni egyik válaszoló nagyszülője is. :)
Nem tudunk vele mit tenni. A legszomorúbb hogy a gyerekei, unokái konkrétan már nem tudják ezt tolerálni, én sem tudom meddig bírom még. Az ő bajaival lelkileg felőröl minket is. El lehet ítélni hogy "jaj hát öreg, meg többet kellene vele foglalkozni". De ha egyszer ilyen helyzetbe jut valaki, majd megtudja milyen az ha egy emberért kell mindenkinek fel adni magát. :) Mi megtesszük amit kedvvel bírunk, de nem elég.
Ilyesmit még sosem mondott.
Igazából nem lenne rossz, ha valaki megvizsgálná ilyen szempontból, bár nem tudom, kinek és hogyan kéne ezt kezdeményezni nála. Talán a következő alkalommal megpróbálhatnánk elintézni.
Nagyon zavar minket a dolog, mert ennyi idősen már igazi baja is lehet, de ha ezt csinálja folyton, honnak tudjuk, mikor fáj valamije tényleg?
De ez az ötlet jó, ezt érdemes lenne megpróbálni.
válasza:Tegnap is volt egy majdnem ugyanilyen kérdés.
Hidd el, hogy vannak, akik tényleg betegek, és állandóan orvoshoz akarnak menni, a másik véglet pedig az, hogy inkább megdög.lik, akkor sem.
A mamád az előbbi, de az, hogy nincs semmi szervi betegsége, az nem feltétlenül biztos. A sima labor pl. még semmit nem jelent, arról meg gondolom, te is hallottál kérdező, hogy sok kórházban kb. leszarják, közben meg elpatkol a páciens. Szomorú, de tény. :S
válasza: válasza:7-es,8-as vagyok. Hogy érthetőbb legyek, mert azt hiszem rosszul fogalmaztam, a depresszió nem egyenlő a pánikbetegséggel. Ezt szerettem volna hangsúlyozni. A depresszió megbetegíti a testet, ez tudományosan bizonyított.
Kérdező! A mamádnál nem tudni, melyik volt előbb... Ugye, érted? Gond van nála, és igenis vizsgáltassátok ki az ő érdekében, ha kell, akkor több helyen is. Ha fontos neked (nektek) a mamád, akkor ne hanyagoljátok el, mert baj lehet belőle. 63 évesen ő még nagyon fiatal ahhoz, hogy ezt ne vegyétek komolyan. És örülök, hogy nem mentek el mellette, te már megtetted az első lépést, hogy kiírtad ide, és remélhetőleg sok tanácsot kapsz. Respect! Majd privátban megírom, miért mondtam ezt.
Szerencsére alaposan ki lett vizsgálva. Sok vizsgálatot végeztek, szerencsére van több rokon a kórházban, aki segített ebben.
Amennyire én emlékszem, ezek a dolgai fennálltak, mióta én élek, és akkor idős sem volt még.
Lehet, van már valami baja, de azt hiszem, megoldást még nem találtam a problémára. Nem az volt a kérdés, hogy beteg-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!