Lelkileg hogyan lehet feldolgozni a demens rokon ápolásával járó dolgokat?
Figyelt kérdés
Tudom, adjuk otthonba. Folyamatban van, de amíg nem lesz hely, mi ápoljuk továbbra is. Néha sírunk, néha nevetünk kínunkban. Ésszel tudom, hogy milyen ez a betegség, de ugyanakkor napi 24 órában azért nagyon kemény megélni. Gondoltam megkérdezem, ki hogyan vészelte át ezt az időszakot és hogyan nem dilizett be.2018. jan. 23. 15:11
1/27 anonim 
válasza:
válasza:Maximum, ha leszarod, de mivel rokon, bizony belerokkansz te is :(
2/27 anonim válasza:
válasza:Én 10 éve nem tudom feldolgozni, a lelkem és a szívem egy darabját is magával vitte. 😢😢
3/27 anonim válasza:
válasza:Ha elmondanám attól sem lenne jobb. Se nektek, se nekem. Túl vagyok rajta. Október óta. 8 év az életemből. Majd valamikor kiheverem.
4/27 anonim válasza:
válasza:Belerokkanva. Nagyapám Alzheimeres volt. A diagnózis után még 10 évig élt. Vagyis 9 évig élt, az utolsó éve csak vegetáció volt. A temetése után megfogadtuk, barki kerül közülünk ilyen állapotba, azonnal intézményi ellátás.
5/27 anonim válasza:
válasza:Azért írok, hogy lássam a válaszokat. Érintett vagyok. Apukámnál állapítottak meg demenciát, még csak az elején járunk, de egyre több - számomra rémísztő - jelet tapasztalok. Bevallom, elkezdtem idősek otthonát nézni, ahol demens részleg is van. Hogy lehez ezt úgy átvészelni, hogy az embert lelkileg minél kevésbé viselje meg és ne rokkanjon bele?
6/27 anonim válasza:
válasza:3 évig én gondoztam Alzheimeres apukámat (91) és anyukámat (89) akinél szintén a demencia jeleit látom, csak még nem tart ott, ahol apám. Közben a házasságom is tönkrement. Majdnem belerokkantam, mikor rájöttem, hogy ezt nem csinálhatom igy tovább. Kerestem egy jó otthont apukámnak és elkezdtem többet magammal foglalkozni. A felszabadult időben társaságba jártam, elkezdtem sportolni és megismerkedtem a párommal, akivel nagyon boldog vagyok. Anyukámhoz felvettem valakit, aki besegit amikor én nem vagyok itthon. Anyukám várólistán van ugyanabban az otthonban. Fontos, hogy lásd a fényt az alagút végén, mert ki fogsz kerülni belőle!
7/27 anonim válasza:
válasza:Nagyon nehezen. Otthon már elviselhetetlen volt a helyzet, kénytelenek voltunk intézményt keresni. Eleinte lelkiismeret furdalásunk volt emiatt, de idővel rájöttünk, hogy az egyetlen járható út ez. Egy valami vígasztalt, hogy apukámnak jó helye volt. Szépen, jól, türelemmel és szakszerűen gondozták, amit egy-két családtag akkor sem bír biztosítani, ha testileg-lelkileg belerokkan. És azt kell nézni, ami a betegnek legjobb. Ezen kell túllépni és jobb lesz.
8/27 anonim válasza:
válasza:Biztos, hogy baromi nehéz ilyen embereket elviselni napi 24 órában. Nincs ilyen rokonunk - a szomszéd apukáján viszont egyre inkább látjuk a jeleket. Naponta sokszor átsétál a gyerekéhez (meg a családjához), és egyre inkább úgy gondolja, hogy hozzánk is jönne. Mindenféle dolgai vannak, meghallgatjuk, kedvesen elutasítjuk a hülyeségeit, de akkor is jön sokadjára is, az a napi 10 perc is rengeteg türelmet igényel, hát még akkor éjjel - nappal. Szerintem az égvilágon senki nem várhatja el tőled, hogy álló nap foglalkozz egy demenssel. Minden tiszteletem az ápolóké az otthonokban, és megértem, ha néha ott is elszakad a cérna. Az biztos, hogy én nem szeretnék idáig jutni soha.
9/27 anonim válasza:
válasza:Meséljétek már el, konkrétan miket csinál és mond egy demens?
10/27 anonim válasza:
válasza:A demens röviden összefoglalva felejt, de nagyon. Kb mindent. Azt is, hogy van házastársa, gyereke, hogy hova tette a nyugdíjat, hogy evett e, bevette e a gyógyszert.
Az Alzheimeres ugyanez, annyi különbséggel, hogy a hosszútávú memóriája valamennyire megmarad. Nagyapám pl mindig a feleségét kereste - aki szerinte egy csinos, húszas nő volt, nem a vele egyidős nagyanyám. Állította, hogy ő X városban lakik -évtizedekkel azelőtt elkoltoztek onnan- és hogy sietnie kell reggel a munkába, holott jó ideje nyugdíjas volt. Sajnos ennek a betegségnek vannak sötétebb oldalai, mint pl amikor nagykessel kergette nagyanyámat, mert nem ismerte fel, amikor a pelenka tartalmát ismeretlen okból szetkente a falon, amikor egy szál alsónadrágban köszöntötte éjjel télen otthonról, hogy haza menjen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!