A nagymamám normális? Az első takarómat amit anyu kincsként őrizgetett a kutya alá rakta és felháborodott amikor anyám azonnal kiszedte onnan, mondva hogy " egy kiskutyától elvenni egy takarót, micsoda undorító dolog".

Addig nem volt gáz annyira a történet, ameddig azt nem mondta a nagymamád, hogy majd ő visszaszerzi a kutyának. Ez már kicsinyes. Rakjon a kutya alá másikat, és felejtse el. Ha ezt nem teszi meg, az már nem normális.

Egészen elképesztő az, amikor valaki leszólja azt, aki ragaszkodik a dolgaihoz. Én nem ragaszkodom sok mindenhez, de valamihez igen. Azokhoz nagyon. Szép emlékek. Jól esik rájuk nézni. Ha valaki emiatt lenéz vagy bolondnak tart, és ezt úgy érzi, hogy ki is mondja és a sérelmemet semmibe veszi, akkor én is nézhetek idiótának bárkit, aki pl. vallásos és sérelem érte vagy aki szereti a spenótot és valaki kidobta neki. Majd jól kiröhögöm. Jaaa, hogy akkor én vagyok a szemét? Aha.

Másrészt nem pedig egy idegen szekrényébe tárolta a tárgyat. Ezzel nem hiszem, hogy bárkinek is ártottak volna. Ha valaki ezt ártásnak veszi... csak azt tudom elképzelni, hogy az összes holmija fizikai súlyát érzi a vállán, és ha más pakol, akkor jobban fog fájni a háta. Különben nem értem, ezen min lehet kiakadni. Rokonok. Nekem is van cuccom mamámnál, anyámnál, anyámnak is van cucca nálam. Egyikünk sem hal bele, mivel egy család vagyunk. Ha valaki ennyire utálja, hogy más cucca hozzaér a sajátjához, és agyérgörcsöt kap a gondolattól, hogy más dolgait is tárolja... annak egy ember se kéne a közelébe. Plusz valszeg tudta a nagymama, hogy ott az a takaró, beleegyezett annak tárolásába. Nem egy szekrénysort tároltak, amitől mozdulni sem lehet.

Ha a nagymama bocsánatot kért volna, akkor semmi gond nem lett volna. “Jaj, xy, ne haragudj, elfelejtettem, hogy az a tiétek. Kimosom vagy kimossátok? Adok mást a kutyának. Légyszi máskor szóljatok vagy valami, mert idősödöm, és elfelejtettem, hogy a ti cuccaitok is itt vannak. Vagy vigyétek is el, már nem tudok rájuk vigyázni.”

Hoppá, mi?

Ehelyett bosszút akar. Nem normális. Sajnálom a sérelmedet.

Bár a nagyid,ha nem is tartja tiszteletben a magántulajdont,legalább van szíve.

Nagyon hideg volt az utóbbi napokban,gondolom nem akarta,hogy fázzon a kutya.kifejezetten,ha kölyökkutyáról van szó.

Azt nem értem,hogy miért nem szeretetek normális,saját takarót a kutyának,ha ezt megtennétek,akkor a nagyid is leállna ezzel.

Sosem értettem miért ragaszkodik valaki tárgyakhoz.

És többe nézni egy retkes takarót,mint egy húsvér élőlényt,elég gáz az én értékrendem szerint.

kár volt elolvasnom a válaszod.

Nagyon sajnálom, hogy a nagymamádnak ilyen unoka jutott :-(