Vajon szerettek a nagyszüleim? A szüleim elhagytak baba koromban és a nagyszüleim neveltek fel. Többi lent.

A félelem és a harag a két legrosszabb tanácsadó, aki mérgében nem tud csendben maradni, sajnos mond olyat, amit később megbán. Az is igaz viszont, hogy éppen mérgében az embernek nem cifra hazugságok jutnak az eszébe, hanem ösztönösen az igazat mondja, amiből én azt szűrném le, hogy a nagyszüleidnek tényleg nagyon nagy áldozat volt Téged felnevelni, lehet, hogy amikor nem hallottad, akkor elszállt néhány sóhaj is a nehézségek miatt, az is lehet, hogy több lehetőség is megfordult a fejükben veled kapcsolatban, nem csak és kizárólag az, hogy ők fognak téged felnevelni. De az, hogy mindezek ellenére megtették, gyengédséggel, sok minőségi időt töltve veled, és sokféleképpen kimutatták feléd, hogy szeretnek, az tökéletesen bizonyítja, hogy sokkal jobban szerettek annál, mint amit el tudsz képzelni.

Biztos, hogy nagyon szerettek, Te adtál értelmet az életüknek! Mérgében az ember mond szörnyű dolgokat, hallanád, én miket mondtam néha a gyerekeimnek, aztán meg úgy megbántam, ma is bánom és szégyellem, hiszen imádom őket!

Ha ez segít valamit, anya vagyok, egyedül nevelem a gyerekemet, és amikor kiakaszt, tudok olyan dolgokat gondolni, néha mondani is, ami egyszerűen nem igaz, csak más tudatállapotba kerülök, hiszen néha nagyon nehéz egy gyerekkel vagy egy kamasszal. De nagyon szeretem a gyerekemet, el sem tudom képzelni az életemet nélküle. Szóval nyugodj meg, a nagyszüleid nagyon szerettek téged! Amikor azt mondta nagymamád, hogy csak egy megtűrt személy vagy, valószínűleg nem is rád volt mérges, hanem az anyukádra, aki elhagyott.