Anyukák, ti hogyan éltétek meg mikor fiatok-lányotok elkezdte szexuális életét?

Ugyan nem anyaként írok, de az én anyukám elfogadta, tudomásul vette, hogy 20 éves felnőtt nőként igenis, élek szexuális életet, mert ez az élet rendje. Nem 16 évesen kezdtem, tehát azt nem mondhatta, hogy egy utolsó ribit sikerült nevelnie a lányából, de arra már nem szólhat senki semmit, hogy egy 18.évet betöltött 'gyerek' nemi életet él... Ne legyünk álszentek, a mi anyáink ennyi idősen (cirka 20 évesen) már szültek.

Amúgy lassan Neki is érkezik az unokája, és 25 éves vagyok. :)

Bocsi, hogy én sem anyaként írok. 18/l vagyok, kb. fél éve élek szexuális életet, 1 éve vagyunk együtt a párommal.

Nekem anyám 2 hónap után megkérdezte, hogy lefeküdtem-e a sráccal. Mondhatni, őt nem igazán érdekelte, hogy mikor vesztem el, vagy ilyensmi. Én teljesen természetes volt, hogy mikor együtt vagyunk, akkor lesz szex is. Sose volt ebből felhajtás, vagy probléma. Bár, tény, nálunk vastagok a falak, és nem is egy emeleten vagyunk.

Mikor a páromnál kérdeztem, hogy nem lesz-e gáz, ha nyögök, és meghallják a szülei, akkor azt mondta, hogy vastagok a falak, és amúgy sem kötnének ebbe bele. Teljesen normális, hogy a párok egymással vannak otthon.

5-ös vagyok:

"De mondom,nem erre irányult a kérdésem hogy normális vagy sem. :D :D

Érzelmileg hogy élték meg."

De ha számukra ez normális, akkor szerinted hogyan másképp élnék meg, mint, hogy "oké, lányom, ha kell óvszerre pénz adok."?

Szerintem nem kellett nekik különösebben feldolgozni. Ez az én szüzességem, az én életem, én kellett magamban elfogadjam és átgondoljam, hogy készen állok-e arra, hogy egy férfi bennem legyen.

Nekik ez annyi, hogy örülnek, hogy minden oké vele szexualitás terén, és boldogan fedezzük fel egymást a párommal.