Miért van az, hogy közeli rokonok is ennyire nem számíthatnak egymásra?

"Az feltűnt-e valakinek, hogy sok lecsúszott cigány van, de hajléktalan szinte egy sem?"

Te miről beszélsz??

Több cigány hajléktalan van, mint magyar.

Egyébként egy másik kérdés: a rokonnak nincs keresete. Legalábbis nem rendszeres. Nem megbízható, nem szeret dolgozni, nem szeret tanulni. Ha vennék neki egy lakást, ki fizetné a csekkeket? A rezsit? A karbantartási, felújítási költségeket? Tudod, ebből egy idő után az lenne, hogy ezeket is nekem kéne fizetni, mert ő képtelen lenne erre.

És igen, én segítenék neki. Beíratnám egy OKJ-s tanfolyamra, tanuljon szakmákat. Ezt kifizetném neki. De lakást és munkát neki kéne keresnie magának.

Nézzük a gazdag rokon szemszögéből! Van egy gyáram/cégem (éveken keresztül güriztünk érte a nejemmel) ami kívülállók számára úgy tűnik, hogy nyereséges, de most a covid miatt össze kellett húzni a nadrágszíjat. Az 50 dolgozóm ugyanúgy megkapja a fizetését de mint a cég vezetője semmit sem veszek fel, mert különben csődbe menne a cég.

Van a Lumpen Lajcsi unokatesóm aki elcseszte az életét. A gyakorin a Megmondó Misi szerint lakást kéne vennem neki és egy zsíros állást (például igazgatóhelyettes) is adjak a cégnél. Most én vagyok a genya mert nem adom meg mindezt a Lajcsinak. Misi azt nem látja, hogy ha én ezt megteszem akkor csődbe megy a cég és másik 50 ember élete kerül veszélybe.

Amíg a barátod (hogy a te szavaiddal éljek) " sokszor sz*rt bele a dolgokba", addig a rokonai sok lemondással, tanulással, erőfeszítéssel, kitartással, szorgalommal létrehoztak egy családi céget.

Most akkor miért is kellene a barátodnak házat ajándékozniuk, és kamu állásba betenniük?

Amúgy meg nekem is van beleszarós rokonom (nő, 46 éves), havonta hív telefonon, hogy adjak neki pénzt. Kétszer kapott, de már nem érdekel, nem fogom a saját gyerekem/férjem rovására más rossz döntéseiért a felelősséget vállalni.

" hanem ha van miből adni, akkor alapvető kellene, hogy legyen a segítségnyújtás."

A "gyáros" rokonnak is van fia/lánya, veje/menye, unokája, bőven van kit segítenie, ha már arról van szó. Amíg mondjuk a fia ott informatikus, a menye ott könyvelő (fizetésért), addig velük szemben marha etikus lenne a cégtulaj részéről "csak úgy" a rokon gyereket finanszírozni (házat venni neki, kamu állásba betenni.)

Gratulálhatsz, továbbra sem érted a lényeget.

"Akkor mi az a pont, ahol a rokonság szerintetek bármire "jogosít", vagy eljön a segítségnyújtás ideje?" Sosem jön el az a pont, amikor BÁRMIRE feljogosítana a vérségi kötelék, érted, sosem?! Aki rászorul és arra érdemes, azt segíti az ember, akár barát, akár rokon, aki pedig önhibájából kerül szar helyzetbe és abból mozdulni sem nagyon igyekszik, azt a legtöbben akkor sem karolják fel, ha megtehetik, mert ebből a szempontból tökéletesen irreleváns, hogy rokon.

Fel nem foghatom milyen degenerált logika mentén jutottál arra, hogy pusztán vérségi alapon bárkinek bármi is járna. Milliószor leírtuk, próbáld megérteni, ha rászorul önhibáján kívül, hátrányos helyzetű, beteg, kiszoplgáltatott, az más, de csak azért mert unokatesó nem jár neki lótúró sem, ha link és nemtörődöm, akkor sem ha talicskával tolom haza a pénzt. Akér tetszik, akár nem a "vérkötelék" az adott és nem választja az ember. Ennyi erővel nekem például gondoskodnom kellett volna a linkóci, munkakerülő apámról, aki felől annak idején éhen is halhattunk volna, ha nem lett volna anyánk hihetetlen szorgalmas és kitartó, hogy nélküle is megkapjunk mindent. Aki sosem fizetett utánunk egy vasat sem, nem is látogatott, levonni sem volt miből. Biológiailag az apám, de ennyi, ha két mankóval jött volna pénzért könyörögni is továbbmegyek. Nyugodj meg, nem fog, már meghalt azt hiszem, nem tudom, nem mi temettettük, véletlenül tudtam meg, hidegen is hagyott, és nem zavar fél percig sem, ha felőled ettől én rossz ember vagyok, nem a véleményed minősít engem.