Ki fog valaha halni az a mentalitás, hogy a rokonokkal kötelező tartani a kapcsolatot?

Dolgozom rajta. Nekem azért meg szokták érteni az érveimet, ha elmondom, hogy miért nem érdekel az, hogy apám mégis csak az apám, szóval nem mindenki elvakult.

Szerintem ki. Ha csak a saját családomat nézem, korábban is azért voltak kapcsolatban, mert mindenkinek földje volt és járni kellett egymáshoz segíteni, mikor mit kellett szüretelni. A messze élőkkel már akkor sem tartották a kapcsolatot, hiszen őket nem lehetett hívni segíteni, nem voltak hasznosak. Ahogy később mindenki eladta a földeket, megritkultak a találkozások és ugyanúgy leszarják egymást, mint bárki más idegent. Manapság meg sokszor messze laknak a rokonok, mindenki költözik oda, ahol jobban megél.

Nekem csak olyan rokonaim vannak, voltak, akikkel pereskedtünk már, vinni akarták a ház 18/237-edét, amiben felnőttem, zsebszerződésekben adták vették a házrészt, amit nagyszüleim már kifizettek nekik, de nem mentek a jegyzőhöz, mert testvérekben megbíztak, és nem volt meg a papír. Utálom a rokonokat. Amikor barátnőm volt, évekig a szüleimmel sem beszéltünk. Még karácsonykor sem. Az iskolai végzettsége kevés volt neki, szégyellték, hogy a lúzer fiuk iyennel jár. De az ágyban fantasztikus volt, éjjel-nappal szeretett, és a keresetemből nem éreztem meg, hogy őrá is költök. Élősködőnek hívták. Közük nincs ehhez. Még jó, hogy templomba nem kötelező járni. Ha ott kurtunk volna, legalább kitiltanak.

Szerintem ráérősség kérdése. Nem kell kihalnia, normális társadalomban a kis és nagycsalád összetart, kivéve, ha nézeteltérés van. De az ilyen hogy mert kell, meg mégiscsak rokonok nem olyan jó....