Megmondanátok sógornőtöknek (barátnőtöknek), hogy rosszul esett amit mondott, vagy csak távolságtartóbbak lennétek? Jobb a családi béke?

Ebben a szituációban az a fontos tényező is ott van, hogy egy 3. barátnődtől hallottad vissza.

Ha szólsz a sógornődnek, hogy ez szarul esett, akkor lehet a 3. barátnőre is megharagszik, vagy a barátnő rád.

Én távolságtartóbb lennék vele. Ne szóljon bele a kapcsolatotokba, mert igazából semmi köze hozzá. Ha a párodnak ez így jó, akkor meg főleg.:)

Az ilyen jellegű kérdéseknél (anyós/sógornő probléma)mindig az vetődik fel bennem, hogy ilyenkor hol van a férj???

A párodat nem zavarja, hogy a testvére lepapucsozza? Neki kellene helyretenni a családját, és megvédeni titeket.

Ha erre nem képes, akkor nem papucs, hanem lúzer.

szerintem attól függ, h melyik erősebb benned: inkább sógornő, aki emellett egy kicsit barátnő vagy sokkal inkább barátnő, aki melleseleg a sógornőd. ha az előbbi, akkor nekem nem volna annyira fontos, h beszéljek vele, mert nem lenne annyira közel hozzám, h igazán fájjon, amit mond. a továbbiakban óvatos lennék és tartanám vele a három lépés távolságot, sosem lennék vele bizalmas viszonyban többé és meggondolnám, h mikor mit mondok neki. ebből érzi is, h valami nincs rendben. ha rákérdezne, elmondanám neki (nálam egyébként így történt, ld lent). ha az utóbbi, azaz neked ez elsősorban mint barátság fontos és jól ismered a lányt, tudod, h kb mire hogyan reagál, akkor a helyedben elmondanám, azt is hogy rosszul esett és megpróbálnám közösen feloldani a konfliktust.

egyébként nálam az első verzió él. a húga mutatott be engem a páromnak. a lányt alig fél éve ismertem, de egyébként kedveltem és szimpatikusnak tartottam, sok időt töltöttünk együtt. amikor a báttyával egymásba szerettünk, nagyon nem nézte jó szemmel és a háttérből kuszálta is a szálakat. mint később kiderült, az állítólagos barátságunk alatt is elég furán nyilatkozott rólam helyenként pl a tesójának, a későbbi páromnak is, már csak ezért sem tetszett neki, h mi közel kerültünk egymáshoz. közben nekem folyton azt mondta, mennyire szeret és mennyire örül, h megismert. először rosszul esett, aztán átértékeltem az egész "barátnőséget", a visszahallott dolgai után már nem is tartottam annak (velem szemben is megváltozott a viselkedése ) és most már csak sógornő, semmi több. bármikor elbeszélgetek vele, de már nem jelent semmit. visszafordíthatatlanul megváltozott róla a véleményem és sosem bíznék benne. mindamellett azt gondolom, h a barátság és a gyűlölet között még rengeteg árnyalat van, a családi béke, ahogy írod, nagyon fontos - nem kell mindig mindent elvinni a gyűlöletig. lehet közömbösnek is lenni... eszem ágában sincs konfrontálódni/ellenségeskedni, amíg neki sem.