Elmondanátok a testvéreteknek, hogy míg ő nincs otthon, a felesége rácsap a gyerekük kezére, úgy, hogy nem csinált semmi kiakasztót a pici, kiabál is vele, és türelmetlen, hisztizik minden apróságon?

Nos, igaz, hogy eddig nem részleteztem, de ez nem csak egyetlen szimpla kézrecsapás volt, hanem jól elverte a kis kezét a gyereknek, vagy 4-5-öt ráütött.

Mindezt olyan semmiségért, hogy a gyerek aki még alig tud beszélni, egyszer nemet mondott az előtte lévő étel megevésére, majd igent, ámde mégsem evett.

Majd felcsattant a nő, hogy nem fogsz itt velem szórakozni, és jól megcsapdosta, szegény kisgyerek meg azt se tudta mi van, csak sírt.

Nagyon önfejű teremtés ez a nő, ő nem fogadná el, ha én elmondanám neki, hogy én mit és hogyan tennék. Meg nem is akartam beleszólni, hiszen a nevelés a szülők dolga, de tudom, hogy a testvérem nem ilyen, ő ellenez mindenféle testi fenyítést, és neki azért nem ártana tudni róla, hogy mi folyik a házban, míg dolgozik.

Háztartási munkákat illetően nem kellett segítenem, ennek ellenére volt, hogy elmosogattam.

Nem tud miben elfáradni a sógornőm, mert portörlés, porszívózás hetente tíz naponta van náluk, a fürdőszobát sem takarították ki egyáltalán se a kádat, se a wc-t, se a tükröt, se a kézmosót, semmit, szóval ez is csak ritkán van náluk. Mialatt ott voltam, egyszer porszívózott, meg felmosott. 40 perc alatt végzett. Ebben igazán nem lehet elfáradni. Sem a napi főzésben, mosogatásban.

Mellesleg annak ellenére, hogy ha ők sűrűbben takarítanának, segítettem volna, bár hozzáteszem egy vendég, rokon nem azért van ott, hogy házimunkát végezzen, és igazán nem illő őt erre megkérni, de mégcsak elvárni sem, hogy bármit is csináljon.

De azért segítettem én is zöldséget hámozni mindig.

Na meg figyeltem a gyerekre, míg az anyja ránézett a kajára. Meg egyébként is figyeltem rá, akkor is, ha az anyja is csak ejtőzött.

Szóval lényeg a lényeg, igazán semmi dolga egész nap, mégis idegbajos.

Sétálni meg nem fogom elvinni a gyereket, mert ha bármi történik vele, elesik, elszakad a nadrágja, én nem akarok bonyodalmat magamnak.

A szülőknek kell vigyázni rá.

Mellesleg el se jött volna velem, mert ritkán lát, az előző találkozásunkra biztosan nem is emlékezett már. Vagy ha el is jött volna, nem érezte volna jól magát velem.

Mindig kifizetem a vendéglátásom, ha erre célzol...

Hiszen tudom, hogy nincs ingyen a kaja, stb.

Most is kaptak tőlem egy 15 ezres vásárlási utalványt.

És mindig kapnak ilyet, mikor megyek hozzájuk, olyan értékben, hogy bőven fedezve legyen az ellátásom.

Mellesleg nem kéne értetlenkedni!

Mondom, hogy náluk egyszerűen NINCS házimunka.

A gyerek szétszórt játékai sincsenek soha összeszedve. Ami nem is baj, mert úgyis szétszórja újra. Csak mondom, hogy náluk még ezt sem kell csinálni.