Iszonyatosan idegesit, ahogy sogornom a gyerekehez viszonyul. Semmi kozom hozza, nem is szolok bele, de nem fura?

Én sem vagyok egy parás anyuka.. Sőt, mondhatni nagyon hasonlítok a sógornődre. Ilyen vagyok.. Nyugodt vagyok nagyon, a gyerekünk is nyugodt, kiegyensúlyozott, minden érdekli a világon, őt is nehéz kibillenteni az egyensúlyából.

Nem tudom, ez miért fura? Jobb lenne, ha egy idegbeteg, mindenen aggódó anyuka lenne a gyerekével?

Te azt gondolod, a folytonos aggódás összefügg az anyai érzelmekkel. Természetes, hogy egy anya aggódik a gyerekért, ha valami baja van, mert nem tudja, mire számíthat, és a legrosszabb gondolatok fordulnak meg a fejében. A sógornőd tisztában van a betegségekkel, fertőzésekkel, veszélyekkel, ezek lefolyásával, gyakoriságával, kimenetelével.. Nem aggódik amiatt, amit ismer, és tudja, mivel jár, mi a természetes lefolyása. Ha a gyereked elesik, fertőtleníted a térdét, és tudod, hogy nem lesz tőle maradandó baja, előfordul az ilyesmi. Ő ugyanígy áll a témához, csak sokkal több dologban tapasztalt, mint egy átlagos anya. Az egészségügyön kívül eső témák ugyanúgy kétségbe fogják ejteni, mint bármelyik hétköznapi anyát.

A halálról pedig.. nos, én sem hiszek a túlvilágban, pedig megnyugtató lenne. Pedig én nem vagyok orvos. Van, aki bár nyitott a világra, azt hiszi el, amire bizonyítékot lát, belőlük lesznek pl. a kutatók. Aki bizonyíték nélkül is elhisz bármit, amit szeretne, az viszont általában valamelyik számára biztonságot jelentő vallásban keres menedéket. Egyáltalán nem hinném, hogy baj, ahogyan a sógornőd gondolkodik, felelősségteljesebb ember, mint aki azt várja, majd csodák segítik az életben anélkül, hogy bármit is tennie kellene érte. Nekem nem furcsa, hogy a sógornőd ilyen, és nem értem, mi ezen az idegesítő.. legfeljebb a magabiztosságát és tudását irigyelném, mert nem hátrány kicsi gyerek mellett.

Nincs semmi baj a sógornőddel. Miért pánikoljon feleslegesen? Nyilván orvos létére pontosan tudta, hogy a lenőtt nyelv elég gyakori, és későbbiekben semmi hátránya ne lesz a kicsinek. Legalább nem olyan mint a szomszéd asszonyom. A 3 éves fia szaladgálás közben elesett. MAjd felállt, és tovább játszott, de az anyja pár perccel később rohant hozzá, hogy "jaj, kicsikém! hát elestél, és lett egy pupi a térdeden.. jaj jaj jaj" erre a gyerek aki már van 5 perce, hogy elesett, elkezded torkaszakadtából bömbölni, mert látta az anyja félelmét.

halálról meg annyit, hogy sokan nem hisznek abban, hogy van valami a halál után. Én sem hiszek benne, pedig még orvos sem vagyok.

Bárcsak több ilyen édesanya lenne a világon, mint a sógornőd! :)

(egy óvónő)

Dr. Bones. :)

Nincs vele amugy semmi baj. O ilyen, igy kell elfogadni. A gyereknek meg semmi baja, nem lesz attol, hogy a sogornod nem panikol, mindes egyes betegsegnel, kis balesetnel. Sot, sokkal jobb egy hidegveru, ,kimert anyuka, mint egy allandoan idegeskedo, stresszes anyuci , aki minden egyes horzsolasnal egyutt bog a gyerekkel.

Az ismeretlentől szoktak pánikolni. Pl átlag anyuka sok mindent miatt pánikol az első gyerekénél, a többediknél ugyanaz miatt már nem, mert tudja mire számítson. Ha a sógornőd előre tudja már most, akkor minek pánikoljon?

Az első gyerekemnél sírógörcsöt kaptam amikor vért vettek tőle, ma már akár össze is varrnám ha épp muszáj lenne :p.