Mit lehet kezdeni az ilyen nagybáttyal? Semmi sem jó neki.

Nem tudom mikor romolhatott el a kapcsolatunk, igy kb egyik pillanatról a másikra lett pökhendi, okoskodó, neki mindent, viszont ő másoknak semmit.

Pl: ő elvárja hogy személyesen felköszöntse az ember (telefonon nem fogadja el), de viszont ez már nem elvárható (saját húgát sem köszönti fel, nemhogy engem), őket mindig látogatni kell (hozzánk évente max 10-szer jönnek át), mégis mindig megvan szólva hogy mi sosem megyünk át. Mostanában mind velem van a baja, de az én szemembe nem mondaná, jelenleg utazok el (búcsú családtól stb), és mástól kellett megtudjam, hogy (idézem a szavait) "miért megyek tőle elbúcsúzni ha alig dugom oda a képem?". Igaz, nem látogatom őket non-stop, nincs hogy ott legyek 24-ből 24-et, de mikor van úgy szabadom, átszaladok. Vele nem szeretek beszélgetni, sőt, nagyon nem is tudnék mert mind csak a pökhendi válaszokat adja, nekem ahhoz meg nincs kedvem. A feleségével nagyon jól kijövök, általában vele beszélgetek ha átmegyek hozzájuk. Ez a beszélgetős téma két helyzetnél szakadt meg : mikor kérdeztem tőle milyen halat tartani (sosem felejtem el azt a lekezelő stilust-pedig beszélgettem vele, mindig azt várja el hogy foglalkozzanak vele), meg amikor jöttem haza táborból, átmentem mesélni hozzájuk, és a vége veszekedés lett, anyukám az úton sirva ment haza (mert nagybátyám ismét kötekedett az élményeimben).

Tehát nem tudom, mi igyekszünk (és nem csak keritek, ez komoly), mi mindig átmegyünk ahogy nekünk is az időnk engedi, én emiatt a viselkedése miatt nem szivesen megyek (őszintén, ki menne?), próbáltam régebben közeliteni, de nem megy már, akkoris lekezelt, és mindig én vagyok a rossz, aki nem beszél vele, aki nem látogatja. Próbáljon változtatani a vislekedésén, mert az egész család igy gondolja!

És még nagyanyám engem szapulál hogy nem foglalkozok vele. De nem is engedi, beszélni sem lehet vele...