Mit kezdenétek a kihasználós rokonokkal?

Nálunk ugyanez van.

Az utóbbi időben már eljutottam arra a pontra, hogy időnként már nem veszem fel neki a telefont:(

Hogy érted azt, hogy elvárják?

Úgy, hogy " légyszi, ha látsz egy jó hirdetést, azt küldd már el nekünk kérlek" vagy " keressél már nekünk valami kérót".

Előbbivel nekem semmi bajom, magamtól is felajánlanám.

Nem mindegy a stílus.

Ha valóban zavaró, én udvariasan megmondanám, hogy erre most nincs lehetőségem/alkalmam stb, sziasztok.

Leépíteném őket, arra meg magasról tennék, hogy kinek panaszkodnak. Ha a másik rokon normálisan áll hozzátok, akkor a ti szempontotokat is megérti. Ha ugyanolyan mint a kihasználós rokon, akkor meg nagyon nem érdekelne a véleménye.

Kihasználni csak azt lehet, aki hagyja magát. Valahol meg kell húzni a határvonalat.

Nekem is volt ilyen rokonom.

Először megkért, hogy segítsek neki munkát keresni. Utána már szabályosan elvárta, hogy én rohangásszak neki a munka után, persze én voltam a szemét meg a lusta, hogy nem találtam/kerestem neki semmit, mert hát ő mégis rokon, ennyit igazán megtehetnék érte.

Ő is előadta, hogy mi lenne ha nálam lakna addig, míg munkát találok neki (!!), ekkor elküldtem a francba, és meg mondtam neki, hogy rám többet ne számítson, mert aki ilyen lusta és a segítséggel csak visszaélni tud, az magára vessen.

Azóta egyszer sem hívott, és nem is hallottam felőle semmit. Az ilyeneket le kell építeni minél előbb, mert a fejetekre nőnek, és ha szívességeket tesztek nekik, akkor nem lesz megállás, és természetesnek fogják venni, hogy majd ti úgyis segítetek. Panaszkodni meg panaszkodjanak annak, akinek akarnak, nem kell vele foglalkozni.