A ti családotokat érdekli a társadalmi elvárások?
Nekem apukámat nem, anyukámat igen. 23 vagyok, 19 éves korom óta nem élek velük de nagyon jó a a kapcsolatunk, minden nap beszélünk. Anyum az olyan típus, hogy érdekli, hogy mit mondanak az emberek, rokonok, a a szomszédok. Engem és apukámat nem érdekel. Csak az érdekel aki fontos, gondoljon mindenki amit gondol. vagy elfogad így vagy nem érdekel. Erkölcs nem érdekel, amíg törvényt nem szegek addig közük nincs hozzá. Illetve mindenki a saját dolgával foglalkozzon. Azt gondolom mindenki előrébb lenne ha a saját életével foglalkozna a másé helyett. A társadalom elvárja a határokat, a monogámiát és a heteroszexualitást. Én egyiknek sem vagyok híve.
Kifejtettem a család előtt is. Kérdezték van-e barátom. Mondtam jah vannak pasik. Gyerekem sose lesz. Azt teszek ami megtetszik és nem érdekel, hogy ki látja és mit gondol.
Teljesen egyetértek ezzel a képpel:
Én úgy élek ahogy nekem jó és pont nem érdekel mi az elvárás. Van akinek ezt elfogadja a családja? Sokan nem mondják a családból, de látok rajtuk, hogy nem értenek egyet.
válasza:" Miért jó színházban élni?"
Tudod, a színház az, amikor a "főbarátod" nem tudja, hogy még páran vannak a pályán....
Nagy gond ban veled. Lehet "szabad" életet élni, de akkor tudjanak róla a játszótársak, de te simán átvágsz másokat.
válasza:van akinek a szinház az élete.
mondjuk ez a napi 30 szál cigi s a többi durva.
na de
most mondok mást.
én ha ideges vagyok a körmömet rágom nem pedig napi x. szál cigit szivok.
erre mit csinál egy dohányzó gyereke:
rámszól, hogy ne rágjam a körmömet mert ciki...
az hogy az anyja cigizik, az nem ciki...
bocsi eltértem a témától. de érzékeltetem, aki megcsal az nem fogja a pofámba fújni a mérgező füstöt.
melyik a jobb?
Nem, az nem én vagyok.
A színházban élést arra értettem, hogy megjátsszák magukat. A színpadon minden szép is jó (mások előtt) és a színfalak mögött meg savanyúak.
Szerintem az a jó ha valaki boldog és jól érzi magát, senkit nem bánt. lesznek irigyei, mert önfeledtül tud élni.
válasza:A színház azért van, mert arra vágyunk, hogy mások szeressenek.
Van aki enélkül is szeret.
Érzelmek és szerelem nélkül is lehet élni, csak nem érdemes.
Minden elmúlik, minden eljön egyszer.
válasza:"# 17, jó nevelést kaphattatok ha így gondolkoztok mindhárman. "
Inkább csak ilyen hatások értek minket.Illetve ez személyiségfüggő is.
Nem hinném,hogy ezt neveléssel lehetne befolyásolni.
Mind 3-an igényeljük a magányt,a saját szférát,nem szeretjük a kötöttségeket.
Az lehet,hogy ennek van köze ahhoz,hogy "rossz" családban nőttünk fel,ahol nem egy normális kapcsolatot láttunk,vagy a környezetünkben csak ilyeneket láttunk.
Nem tudom,lehet,lehet hogy ettől független.
Egyébként meg nem értem ezt a felfogást!
Attól,mert én nem akarok monogám lenni,még őszinte vagyok!
Tehát,ha mással is szeretnék lenni,arról tud mindenki,nem a másik/mások háta mögött teszem.
Ez inkább pont azokra jellemző,akik kifelé mutatják,hogy mennyire monogámok,tökéletes család,stb,aztán félredugnak vagy a társuk háta mögött vagy a társuk is tud róla,de úgy tesz mintha nem lenne igaz,vagy csak a kívülállók előtt tesznek úgy,mintha monogám lenne a kapcsolat.
Én nem szeretek hazugságban élni.Én nyitott ember vagyok,bárki vágyait,igényeit megértem,és mérlegelem.
Egy ilyen hazug kapcsolatban viszont sosem lennék,ahol a hátam mögött csinálnak ilyen dolgokat.
Azt megértem,hogy vannak mindenkinek olyan dolgai,amit nem mond el senkinek,a saját lelki világában mindenkinek vannak ilyen dolgok,viszont a szexuális résznem tartozik bele ebbe.
Előttem nem kell szégyellnie semmit!
Találkoztam már ilyen férfivel,és úgy érteztem,hogy ő pont ilyen "hátam mögött csinálna ezt-azt".
Én mondtam is neki,hogy nem kellenek ilyen játszmák,velem lehet őszinte.Viszont erre azt mondta,hogy "az olyan rideg,hogy nem vagyok féltékeny".
Viszont én ilyen hazugságban nem akarok élni,ezt a színház,amit egy előttem szóló is leírt.
válasza:23 évesen én is így gondoltam. Éltem is így kb. 32 éves koromig. Habzsoltam az életet.
Aztán 35 évesen találkoztam egy pasival, aki mellett elkezdtem hinni a monogámiában. 37 évesen férjhez mentem és gyerekem is született.
Most is leszarom mások véleményét. Most sem a társadalmi elvárásoknak akarok megfelelni, hanem jól érzem magam és nem bántok másokat. Hogy ki mit mond, ki mihez mit szól, nekem tök mindegy. Ez az anyósomat frusztrálja, ez az ő keresztje a családban és nem az enyém. :)
válasza:Utolsó!
Ez teljesen más történet.
Nyilván te itt nem nyomásból tetted,amit tettél.
Nem is mondta senki,hogy mindenki abból megy férjhez vagy vállal gyereket.
Sokaknak ez jelent örömet.
Viszont sok olyannal találkoztam már,aki depressziós,mert olyan életbe kényszerítette magát,amilyenre nem is vágyott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!