Rokonaimmal teljesen ellentétes az értékrendem. Minden egyes találkozás lemerít, mert figyelnem kell, hogy nehogy kicsússzon olyan a számon, amit nem akarnak hallani. Ennek így mi értelme? Nem szívesen találkozom velük, de muszáj jópofozni.

NEM muszáj jópofizni... fel ne vállald magad, ááá, véletlenül sem.

Pfff.

Ugyanez velem is.

Erősítsd meg magad, azt mondom, mert csak rosszabb lesz.

Vissza kell szólni, komolyan, védd meg, ami fontos neked!

1) Miért kell velük találkozni?

2) Kik ők, amiért ennyire fontos, mit gondolnak?

3) Hány éves vagy, hogy egyáltalán nem vagy képes önmagadat adni, és béna szerepeket játszol meg "becsicskulsz" másoknak?

Alj a sajat labadra!

Ne talslkozz veluk ha megis csak jopofizz.

Ennyi

1. Törekedj arra, hogy ne legyen muszáj jópofizni. Nem írtál arról, hogy konkrétan miért nem tudod őket kikerülni, ha időbe telik, hogy változzanak a körülmények, akkor várj, de amint lehet, ritkítsd a felesleges találkozókat.

2. Addig is, amíg ez nem következik be, keresd a pozitív oldalukat, a közös pontokat. Tartsd a beszélgetést olyan témánáknál, amiben közös az érdeklődés és nagyjából az álláspontok is. Persze ez is fárasztó, de talán a hangulat jobb.

3. Ha mégis ütköznek a vélemények, nem kell vitába menni, de állj ki nyugodtan magadért.

Sz.ard le, hogy fekete bárány vagy!

Ami fontos, azért állj ki.

És ne félj már tőlük!

Ez amúgy egy fa.szság, hogy a rokonokkal jóban kell lenni.

Ha én hallgattam volna rájuk 120 kiló lennék, csak érettségim lenne, és 3 műszakban műszakolnék egy gyárban.