Ez tényleg olyan dolog, amin meg kell sértődni és veszekedni kell?

Sziasztok. Férjemmel 5 éve vagyunk együtt, fent lakunk Pesten, a szüleink/rokonok pedig vidéken. (40 km-re tőlünk)

Na most 3 napot a héten szabin voltunk/vagyunk és már múlthéten megbeszéltük a szüleinkkel, hogy hazalátogatunk csütörtökön.

Erre anyósom mondta a férjemnek telefonban, hogy hát férjem unokatesójánál nem rég megszületett a 2. baba, menjünk át látogatóba majd hozzájuk. Na ennek a vége egy nagy veszekedés és sértődés lett, ugyanis én mondtam férjemnek, hogy anyukámékkal terveztem tölteni a napot, a gyerekekért meg tudja, hogy amúgy se nagyon vagyok oda. Ráadásul ezt az unokatesóját a férjemnek nem is igazán ismerem, hisz ők se különösebben tartják a kapcsolatot, jó ha 3x találkoztunk 5 év alatt.

Úgyhogy mondtam férjemnek, hogy persze menjen, én ezt most kihagyom. Ezzel így le is zártuk a témát, egészen tegnapig, amikor leértünk vidékre kb 11 fele.

Nem telik el fél óra, hív a férjem, hogy jól összeveszett anyujával, mert erősködött, hogy menjek én is babázni. Amikor pedig mondta neki, hogy most nincs sok kedvem és amúgy nem csípem túlzottan a gyerekeket (hozzáteszem a férjem se szereti, illemből ment volna csak), főleg az ilyen piciket, akkor meg totál kiakadt, hogy miféle hozzáállás ez. Továbbá mi az, hogy én nem szeretem a gyerekeket és mit zavar ha sírnak, ne legyek ilyen hisztis, hisz a mi gyerekünk is fog vagy talán akkor is inkább lepasszolom.. ??

Nem is értettük a kiakadását, hisz felnőttként el tudom dönteni, hogy min akarok részt venni és min nem, de férjem felhúzta magát és mikor belekezdett "a ti gyereket is sírni fog, akkor se passzolhatjuk le" monológba, akkor mondta az anyjának, hogy na most volt elég, ne beszéljen így se vele és rólam se és hogy az talán nem fordult meg a fejében, hogy épp azért, mert nem kedveljük túlzottam a gyerekeket, nem is lesz sajátunk, ergo nem lesz akinek a sírása zavarjon. És itt szabadult el a pokol.:D

Mi az, hogy nem szülök neki unokát és milyen nőt vett el, aki még egy gyereket se képes szülni stb stb. Férjem nagyon összeveszett vele, szerencsére hogy én nem voltam ott, mert biztosan el küldtem volna a fenébe, ha így és ilyen stílusban beszél velem/rólam, amiből csak még nagyobb balhé lett volna.

Mi már a kapcsolat elején tisztáztuk a gyerektémát és hát hálistennek eddig nagyjából elkerültük a "Mikor szülsz már" huzavonát, tehát nem volt nagyon olyan, hogy ezzel a kérdéssel zaklattak volna rendszeresen, mint ahogy itt néhány kérdésben olvasható. Azonban most így "robbant" a bomba, mikor a látogató kapcsán feljött a téma és hát ez lett a vége. Férjem fogta is magát és átjött hozzánk aztán elmondta mi történt.

Igazából egy csomó mindenben "alkalmazkodtam" anyós szokásaihoz, mert nekik ott van vidéken kb az egész rokonság és szokás ez a pár hetente összeülünk családi kajálni és mindenkinek jönnie kell, különben megy a durci anyós részéről. Ünnepekor is mindig van egy nagy családi ebéd. Nálunk meg ez abszolút nem szokás, a mi rokonaink amúgy sem a közelben vannak, de felfogtam h náluk ez már egyfajta hagyomány, így férjemmel arra a kompromisszumra jutottunk, hogy ha nekünk is jó az időpont és van kedvünk is, akkor megyünk, de nem az összesre és nem a mi programunk felrúgása árán.

Tehát tényleg nem igazán értem miért ekkora tragédia, hogy ki akartam hagyni a babalátogatót..

Látom férjemen, hogy kissé el van kenődve, hogy ilyen balhé lett a dologból, nem azért mentünk le, hogy tönkre legyen vágva a hangulat stb. Ezek után nem is tudom, hogy álljak egyáltalán anyóshoz, aki ugye elhordott a fiának kb mindennek. Ti voltatok hasonló helyzetben? Hogy kezelnétek a helyünkben ezt?

Köszi előre is és bocsi h hosszú lett.